Már megint nekem lett igazam

A bárca alkotmányellenesnek bizonyult.

Az Alkotmánybíróság január 10-én közzétett 28/C/2005. AB sz. határozatával eltörölte a bárcát, és kimondta, hogy a közegészség védelmét nem a prostituáltak megbélyegzésével és zaklatásával, hanem szociális és egészségügyi szolgáltatások biztosításával lehet szolgálni.

1999-ben, amikor a most eltörölt rendelkezés (elődje) még csak tervezet volt, a Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársaként a következő - a most megismert alkotmánybírósági érveléssel többé-kevésbé egyező - véleményt írtam a készülő bárcarendeletről:

Vélemény a szexuális szolgáltatást nyújtó személyek egészségügyi ellenőrzéséről szóló egészségügyi miniszteri rendelet tervezetéről

1. A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvény ha szellemét tekintve nem is, betűjében azért a New-York-i Egyezmény előírásait igyekszik követni. Az Egyezmény kimondja, hogy a prostituált nem elkövetője, hanem áldozata a bűncselekménynek. Az Egyezmény az aláíró országok kötelességévé teszi a prostituált mindennemű megbélyegzésének elkerülését, mivel ez nehezítené amúgy is problematikus visszailleszkedését a társadalomba. Ennek jegyében az Egyezményben részes tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy semmilyen módon nem fogják a prostitúció áldozatait – a prostituáltakat – mint prostituáltakat nyilvántartani. A jelen rendelet-tervezetben foglaltak végrehajtása azonban a prostituáltak egészségügyi hatósági nyilvántartását eredményezné, s ezért ellentétes a New-York-i Egyezménnyel.
2. Az ún. Maffiatörvény óvakodik attól, hogy a prostituált mint prostituált a jogszabály erejével meghatározásra kerüljön. Minden előírása kizárólag a prostitúciós cselekményre irányul, mivel nem kívánja a bűncselekmény áldozatait elkövetőkként definiálni. Jelen rendelet ezzel szemben az egészségügyi ellenőrzés során szerzett “bárcát” a személyi igazolvány bemutatásával együtt tekinti érvényesnek. Ezzel önmagában is elköveti azt a megbélyegzést, amelyet a New-York-i Egyezmény tilt.
3.  A prostituált hatósági ellenőrzés alá vonása (rendőri felszólításra köteles átadni igazolványát és a “bárcát”) tehát ellentétes a New-York-i Egyezménnyel. Még ennél is megdöbbentőbb (és egyben végrehajtathatatlan), hogy a prostituált akár a kliens kívánságára is köteles legyen az igazolást – és persze a személyi igazolványt, mert hisz anélkül a “bárca” érvénytelen – bemutatni. A klienst – ha már nem büntetjük más személy szexuális kihasználása bűncselekmény címén – azért jobb volna nem felruházni hatósági jogkörökkel.
4.  Az egészségügyi vizsgálatok szükségességét az előterjesztő a közegészségügy érdekeivel indokolja. Ebben az esetben a vizsgálatok költségeinek a prostituáltra terhelése nem érthető. Tudni kell továbbá, hogy a prostituált minden újabb kötelező kiadásra a prostitúciós tevékenység révén tud forrást teremteni (ha tud). Az egészségügyi ellenőrzés költségei címén tehát az állam erejével kötelezzük őt újabb s újabb “fuvarok” teljesítésére.
5. Mint a tervezet végén mellékletként közölt “Orvosi igazolás” űrlap-minta is tartalmazza, az egészségügyi vizsgálat eredménye az igazolás kiállítását követően semmilyen garanciát nem jelent. Több, mint kétszáz éve kísérleteznek Európa-szerte a prostituáltak különböző módokon történő ellenőrzése révén a nemi úton terjedő betegségek megállításával. Mivel a nemi betegség megléte nem a prostituált immanens lényegéhez tartozik – minthogy az legalább két szereplő szexuális érintkezése folytán terjed – a kérdést eddig még egyetlen országban sem sikerült megnyugtató módon rendezni. A kliensek ellenőrzésére tudniillik még sehol sem vállalkoztak. A nemi úton terjedő betegségek visszaszorításának egyetlen hatékony és emberi jogokat sem sértő módja a megelőzés és felvilágosítás, valamint a védekezés és gyógyítás intézményeinek és eszközeinek széleskörű és olcsó hozzáférhetővé tétele volna. A speciálisan (ha van ilyen) a prostitúció útján terjedő betegségek visszaszorítására pedig speciálisan a prostitúció ellen (és nem a prostituált ellen) kell fellépni. Ehhez kellene megtalálni a szükséges jogi és intézményi feltételeket.

Az Egészségügyi Minisztérium rendelet-tervezete, ha megvalósul, nem a prostitúció útján terjedő betegségek visszaszorítását fogja szolgálni. Sokkal inkább alkalmas lesz a prostituáltak másodlagos viktimizációjára; arra, hogy az amúgy is perifériára szorult, szörnyű emberi körülmények között élő szerencsétlen áldozatokat naponta újra és újra megalázzák, beleszorítsák, immár a hatóságok tekintélyét és erejét is latba vetve, a prostituált-lét korlátai közé.

Budapest, 1999. július 6. 

                                                                                                                               Betlen Anna 

Azóta több, mint 11 év telt el: ki tudja vajon, hány szabálysértési bírság és elzárás kiszabására nyílt alkalma a bíróságoknak? El kell-e valaha is számolni azon "üzletszerű kéjelgésekkel", amelyekre kifejezetten az állam parancsára, a bírság vagy a kötelező vizsgálat díjának befizetése céljából került sor?