Nők a Magyar Nemzetért Közhasznú Egyesület: védd magad!

Megpróbáltam kiigazodni a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) támogatásokon.
Gyakorlatilag lehetetlen.

A portál minden szempontból - technikailag és erkölcsileg  egyaránt - csapnivaló.

Az ATLATSZO.HU Ki Mit Tud/Béta portálja részéről Becker András levélben fordult az EMMI-hez, hogy adják ki a pályázat nyerteseinek listáját. Szeretné egyben látni, mire és miképp is osztották fel a rendelkezésre álló 381 millió Ft-ot.

Kérését természetesen elutasították. 

Mit volt mit tenni, fogtam hát magam, és egyenként nekiláttam keresgélni a nyertesek között. Megtaláltam magunkat (MONA), nyertünk!!! 500 ezer forintot (egy évre, működésre). Nem sok, töredéke csupán annak, amit - szoros indoklással alátámasztva - kértünk, de aztán elhűlve láttam, hogy a többi általam ismert nőszervezet egy vasat sem kapott. Mármint azok, amelyeknek a neve eszembe jutott, mert csak egyenként, névre keresve lehet információhoz jutni. (Akkor se feltétlenül - nyugodtan próbálkozzatok!)

Hát, gondoltam egyet, és beírtam a név-rubrikába, hogy "nők". Mi jön ki?

Elsőként kijött a Nők a Magyar Nemzetért Közhasznú Egyesület, amely (nem innen tudom, hanem az interneten bóklászva akadtam rá) 2011. július 28-án jegyeztetett be, s bár honlapja  gyakorlatilag még ma is tök üres, azért 2012. júliusában, októberében és az idén márciusban összesen súlyos tízmilliókat kaszált a NEA-tól (más adományozótól nem tudhatjuk, mennyit, mert bár közhasznú, s a közhasznúság feltétele a mérleg és a közhasznúsági beszámolók közzététele, egyetlen mérleget vagy beszámolót sem közöl a honlapon, de még az alapszabály sincs kint, pedig az alapszabálynak - ezért akartam megnézni - tartalmaznia kell, hogy hol fogja a szervezet a beszámolóit és mérlegeit nyilvánosságra hozni). És, míg bármely más szervezetek (amelyeket megnézni volt alkalmam), ha kértek pl. 3.500.000 Ft-ot, kaptak mondjuk 250.000 Ft-ot, addig a mondott rendkívül közhasznú szervezet gyakorlatilag fillérre annyit kapott, amennyit kért. És, mindenkit biztosíthatok, nem szerénykedett.

T. Nők a Magyar Nemzetért Közhasznú Egyesület: védd magad! Loptál? Csaltál? Közpénzeket harácsoltál? Ki vagy, mi jót, mi jobbat tettél, mint az összes többi nőszervezet együttvéve? 

Mutasd meg, mit tudtál másfél év alatt összehozni, amit mi, többiek hét, meg tíz, meg tizennyolc, meg húsz, meg  akárhány év alatt nem, mi a fűzfánfütyülő rézangyalt tettél le a nemzet asztalára, amit ennyi pénzért sem voltál képes megosztani velünk, többiekkel a honlapodon, amitől a Nemzeti Együttműködés Alapjának eme feltétel és megvonás nélküli támogatására - és még ki tudja, mi mindenre, mert elszámolni nem számoltál el vele - érdemessé lettél?

A Nők a Magyar Nemzetért Közhasznú Egyesület a NEA, vagyis az adófizetők pénzéből pár hónap alatt az alábbi támogatásokat kapta. Aki már hallott erről a szervezetről, jelentkezzék.

Nők a Magyar Nemzetért Közkárú Egyesület: te pedig védd magad.

2012.07 30

azonosító: NEA-NO-12-M-0151
igényelt támogatás: 3.500.000
megítélt támogatás: 3.500.000

2012. dátum nélkül

azonosító: NEA-E-12-0084
igényelt támogatás: 10.000.000
megítélt támogatás: 10.000.000

2012.10.01.

azonosító: NEA-NO-12-SZ-0130
igényelt támogatás: 6.110.000
megítélt támogatás: 4.582.500 (szigor)

2013.03.28 

azonosító: NEA-NO-13-M-0179
igényelt támogatás: 3.580.000
megítélt támogatás: 3.580.000

Továbbmegyek.
Egészen véletlenül belekukkantottam a Fővárosi Bíróság honlapján fellelhető dokumentumokba, amelyeket ez a rendkívül tiszteletre méltó naggyon-naggyon közhasznú szervezet is, mint annyi más, kötelező jelleggel, leadott. Abszolúte megérthető, hogy a Nők a Magyar Nemzetért Közhasznú Egyesület, mely már a születése pillanatától fogva közhasznú volt, az első évében még csak nullás pénzügyi beszámolót tudott beadni. Még azt is megbocsátjuk - tudjuk, mily nehéz -, hogy május végén sincs ott az előző évi, már busásan támogatott, 2012-es tevékenységük mérlege és beszámolója. De... de azon a nullás első beszámolón azok a nullák ... nem egészen érthető, hogy mihez is vannak csatlakoztatva.

Ugyanis a vezető tisztségviselőket, akik természetesen az első évben, amikor még nem jött meg a sok szép állami támogatás, nem vettek föl tiszteletdíjat, ekképp nevezték:

Gipsz Jakab

Iksz Ipszilon

Piros Arany

Hát Izsák

Nem én viccelek. A Magyar Nemzetért Anyámkínják vicceltek, a Fővárosi Bíróságnak leadott - s a Nagyon Tisztelt és Egyszersmind Szörnyen Független Bíróság által természetesen elfogadott - hivatalos dokumentumukban.  

Mutassatok nekem még egy civil szervezetet, amely ezt megengedheti magának.

---

Update

Úristen...
Ezek, ezek kapták ezt a sok pénzt. Figyelem, a Nők a Magyar Nemzetért Közkárú Egyesület alelnöke beszél...

Majomország - 2. Médiaetika

A Hír24 száguldó riporterei Fülöpházán érdeklődnek Balogh polgármester asszonyverési szokásairól – nem ők az elsők: tulajdonképp már mindent tudunk. De ne higgyük, hogy hiába koptatták a kuplungot: van értelme az újabb leleplező riportnak. Fölkeresik és kameravégre kapják, és egyenesen Kazimir Annamari mikrofonja elé állítják a koronatanút, Balogh lányát, a tizenötévest. Ki van homályosítva az arca. Ki bizony, ahogy a médiatörvény, meg a médiatisztesség megköveteli. 

Így aztán csak az nem ismeri föl, aki úgyse ismerné föl, mert soha nem találkozik vele. De azért az is megtudhatja, hogy milyen pólóban van, milyen az alakja, hogyan intonál és hogyan mozog, és főleg, hogy mit mond. 

A kislányról mi, olvasók-nézők tudjuk, hogy az öt gyerek közül a legfiatalabb, a napokban méltán elhíresült apjával él, mert édesanyja – így mondta el a minapi interjúban – csak azon az áron tudott megszabadulni az őt negyedszázada bántalmazó Balogh polgármestertől, ha az akkor még csak hétéves kislányról lemond. De, tette hozzá, biztos benne, hogy ezt a gyereket az apa nem bántja. Különben meg az élő anya, ha távol van is, még mindig eggyel jobb, mint a halott – márpedig ő akkor az életéért vált. 

A kislány tehát félszegen áll, és nem engedi be a stábot: apja nincs otthon, hazudja nyilvánvalóan, a kutya pedig tényleg vak, egy traktorbaleset (nohát! nőknek vetőgép, kutyáknak traktor jár?) következtében a szeme világa mellett a józan eszét is elveszítette. De tényleg nem veri a nőket? Teszi föl az elmés kérdést az elmés riporter, hisz az előző feleség nem egészen ezt mondta, hm? Hát... mutat zavartan a kutyára a kislány, anyukám is, mint ez, gyógyszeren él, nem beszámítható.

Igen, jól értettük. Kazimir Annamari és a Hír24 stábja ezt a gyermeket, egy nyilvánvalóan életveszélyes nőverő vadállat túszát, csak azért, hogy növelje a portál kattintottságát, arra kényszerítette, hogy ország-világ, de leginkább a faluja, iskolatársai, szomszédai, testvérei, rokonai – és persze az anyja – előtt lehülyézze, megtagadja saját édesanyját. 

Hogy ezzel a gyermeket súlyosan veszélyeztették?

De: az arcát kitakarták. Szó nem érheti a Hír24 és Kazimir Annamari háza elejét. 

Majomország.

Majomország - 1. Vita a női kvótáról az Európa Pontban

http://www.hir24.hu/video24/2013/01/10/vita-a-noi-kvotarol/

Hahaha, hogy ez milyen vicces, női kvóta, hihihi! A Millenárison, az Európai Unió - mekkora szerencse, hogy ezek nem tudnak magyarul - Információs Központjában magyar celebek "vitatkoznak" a női kvótáról.
Egyik színész kacag-göcög, hú, de humoros, másik színész ugyancsak röhög, viccel, szájukon és a teljesen érdektelen, kicsoda, ám egy értelmes mondatot kinyögni sem képes, viszont, mint megtudjuk 202 cm magas olimpikon, egy olimpiknyica, valamint egy ugyancsak felejthető nevű tévésnő száján a női kvóta és a matriarchátus összemosódik, 2. sz. színész csinoska újságíróval karban üvöltve a pék-képviselők létszámát kéri számon az Európai Parlamenten, hiszen ha a nőknek jár az arányos képviselet, a pékeknek pont miért nem?  1. sz. színész végül felmutatja a Willendorfi Vénusz dagadt alakjáról készült fotót, mondván, hogy amikor ez a hölgy volt a miniszterelnök, minő gazdagság és jólét honolt... 

Nézzétek csak, ahogy az Európa Pontban a magyar értelmiség legjava adja elő Weöres Sándor Majomország c. versét - csak hát belülről, és persze a saját szavaival.

Istenem. Majomország.

-- 

Kurvajó

(A CoMMMunity közösségi blogon is olvasható)

A Guardian szerint azt mondja Osaka vállaltan nacionalista polgármestere, hogy a második világháború előtt és alatt bekaszárnyázott "kényelmi nők" (comfort women = a megszállt területekről, elsősorban Koreából és Kínából összegyűjtött, bordély-táborokban tömegesen prostitúcióra kényszerített lányok és asszonyok) alkalmazására igenis szükség volt. 

Kellett a hadsereg egybentartásához. "Tessék elképzelni a katonákat - mondja az ifjú polgármester -, akiknek élete folyamatosan kockán forog, akik körül úgy röpködnek a lövedékek, mint az eső meg a szél, hát muszáj valami enyhülést biztosítani a számukra; nos, erre szolgált a "kényelmi nők" rendszere. Ezt akárki megértheti."

Én is értem. Százezres nagyságrendben fogdosták össze a nőket mindenünnen, és kényszerítették őket arra, hogy a japán hadsereg tagjainak szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak, Az idézett Guardian cikk úgy tudja, hogy 75%-uk belehalt a relaxációnak nevezett tortúrába. 

De a háborút, mint tudjuk, nem adják ingyen: erre az áldozatra, a történelem, s ezen belül is a nőtörténelem iránti mély megértésről tanúskodó kései utód szerint, feltétlenül szükség volt. 

Mert mi történik, ha nincs az a sok prostitúcióra kényszerített nő? Még a végén kedveszegetten szétszéled a kamikázék hada, faképnél hagyva a háborút, netán hetesével szamurájcsapatokba szerveződik sorra-rendre megmenteni hazáját a feudális anarchiától: ki tudja? Mindenesetre Japán nyilván sokkal hamarabb kapitulálni kényszerül, s legrosszabb esetben még a két atombombára sem kerül sor -, ami azért már tényleg nagy veszteség lett volna.