Ékes Ilona országgyűlési képviselő (Fidesz) 2010. novemberi levelében kérdéssel fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez: mit kíván tenni a Belügyminisztérium a gyermekprostitúció ellen, és hogyan óhajtanak fellépni az áldozatok, e meggyötört és reménytelen helyzetben lévő gyermekek védelme érdekében?
A belügyminiszteri válasz olvasója a következő tényekről szerezhet tudomást:
- Minisztériumában – a minisztert magát is beleértve – nem található olyan munkatárs, aki jogilag és logikailag koherens, nyelvileg korrekt választ tudna megfogalmazni.
- A miniszter 14-18 éves kislánykákat és kisfiúkat tesz felelőssé azért, hogy őket százával felnőtt férfiak használják, s további felnőttek élnek meg (köztudottan igen jól) abból a pénzből, amit ezekért a gyerekekért a használóik fizetnek.
- Az egész gyermekprostitúció-ügyet hangsúlytalan, marginális problémának tartja, amivel neki, miniszterként, semmi teendője nincs.
Lássuk sorban:
Ékes Ilona levelében rámutat, hogy miközben a Btk. 202/A alapján megrontást követ el, és börtönbüntetéssel büntethető a felnőtt, aki kiskorúval pénzért vagy más ellenszolgáltatás ellenében szexuális kapcsolatot létesít, a Szabálysértési törvény ugyanezt a kiskorút – immár fiatalkorú elkövetőként – akár elzárással is fenyegeti ugyane tevékenység miatt, ha arra (ill. annak egy részére, a „felkínálkozásra”) nem a megfelelő helyen, vagy az előírt orvosi igazolások hiányában került sor.
Magyarán: ugyanaz a gyerek ugyanazért a cselekményért egyszerre sértett és elkövető is.
A képviselőnő álláspontja szerint a gyerekek (18 év alattiak) prostitúciója egyértelműen kényszerként, erőszakként értelmezendő, ami ellen a rendőrségnek (is) fel kell lépnie, annál is inkább, mivel nem csupán gyerekekről, a jövő generációjáról van szó, de a prostitúció és emberkereskedelem egész rendszerének legfőbb utánpótlási forrásáról is egyben.
Ékes Ilona javaslatokat is tesz a belügyminiszternek:
- módosítsák a Szabálysértési törvényt, hogy a fiatalkorú prostituáltakat, ha rendőrkézre kerülnek, ne büntetés, hanem valamiféle elterelés várja,
- a 18 évesnél fiatalabb prostituáltnak ne adjanak bárcát (jövőre – az AB döntése értelmében – már a felnőtt korúnak sem fog kelleni, de ezt a levélváltás idején még nem lehetett tudni),
- hozzanak létre gyermekprostitúció-ellenes akciócsoportokat (Ékes itt sajnos félreértette kissé, és egyenesen a rendőrségnek adta ki feladatul a MONA tavaly nyilvánosságra hozott javaslatában foglaltakat a rendőrség és a gyermekek védelmével foglalkozó szervek és szakemberek célzottan a gyermekprostitúció felszámolását és az áldozatok megsegítését szolgáló együttműködési formáiról – s a miniszter haladéktalanul, visszakézből hárított is),
- és folytassanak e súlyos társadalmi probléma okaira vonatkozó feltáró kutatásokat, adatgyűjtéseket.
Pintér Sándor válaszában – a vonatkozó nemzetközi normák kötelességszerű felidézését követően – elsősorban azt tartja szükségesnek a képviselő asszony tudomására hozni, hogy a gyerekprostituáltak (sajnos) nagyon is önként, egyáltalán nem kényszereknek engedelmeskedve adják a fejüket a prostitúcióra (vajon honnan tudja ezt?). Ennek a véleményének levele további részében a belügyminiszter még többször, ismételten hangot ad majd.
Elismeri persze, hogy a Btk. szerint bűncselekmény a 18 évesnél fiatalabb személlyel ellenszolgáltatás fejében folytatott szex, elkövetőként „tetten érni” mégis a – természetesen önkéntes – sértettet szokták valahogy:
„A Btk. … 202/A. §-a a tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel ellenszolgáltatás fejében történő közösülést vagy fajtalankodást megrontásnak tekinti, és három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A prostituáltként előállított gyermek- és fiatalkorúak megkérdezése, illetve az esteleges prostitúcióra kényszerítés körülményeit megvizsgálva elmondható, hogy a tetten ért fiatalok szinte kizárólag saját akaratukból folytatják e tevékenységet.” (Szó- és betűszerinti idézetek a miniszter válaszleveléből.)
A miniszter buzgón helyesli a gyermekprostituáltak körében a különféle elterelő, nevelő programok alkalmazását, az efféléknek hovatovább még személyiségfejlesztésre is szükségük lehet, de mindez szerencsére nem az ő hatásköre: lenne szíves a tisztelt képviselő valamely más miniszterhez fordulni, pl. az oktatásért és a szociális ügyekért felelőshöz. Persze felajánlhatná – mégiscsak kormányzati feladatról van szó –, hogy ő majd szól a kormányülésen a kollégának, hogy talán figyeljen oda erre is. De nem azért van az a sok országgyűlési képviselő, hogy a miniszter lobbizzon helyettük is.
A szabálysértési törvény módosításának nem látja értelmét: megfér a büntetés az elterelés mellett, így talán majd jobban megjegyzik a fiatalok a szükséges tudnivalókat. Egyébként is mindannyian ismerjük a rossz rendőr-jó rendőr módszert: az igazságszolgáltatás majd jól börtönbe csukja az önkéntes tévelygőt, hogy amaz utána megkönnyebbülten vesse alá magát az oktatási-nevelési tárca jótékony szigorának…
Jó, hát van ez a megrontás,
büntetendő is, de mivel a kiskorú prostituált önként szexel, sőt, kéri, elfogadja az ellenszolgáltatást, és minthogy ezek a fiatalok a keresményükkel már önállóan rendelkeznek (na nehogy már!), ők is felelősek a bűncselekményért, fejtegeti a miniszter.
„A megrontás korábban tárgyalt esetében a 14. életévét betöltött kiskorú így nem sértettje, vagy áldozat a bűncselekménynek, hiszen a szexuális kapcsolat a beleegyezésével jött létre, az ellenszolgáltatást vagy maga kérte vagy elfogadta.”
(Úgy kell tehát érteni ezt, hogy Pintér Sándor belügyminiszter és teljes asszisztenciája szerint a 18 évesnél fiatalabb, de 14 évesnél idősebb személlyel szexuális kapcsolat létesítése ellenszolgáltatás fejében csak akkor bűncselekmény, ha a kiskorú nem kéri, nem is fogadja el az ellenszolgáltatást, vagyis ha ellenszolgáltatás nincs.
Ez ügyben, azt hiszem, Okos Katához fogunk fordulni – remélem, ő nem volt prostituált –, ő ugyanis a mese szerint megoldotta, hogy jött is, meg nem is, felöltözve is, meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is. Az is igaz persze, hogy vele szemben nem Pintér belügyér, hanem maga Mátyás király állott…)
A következő pontban azután váratlan meglepetés ér bennünket:
„Prostituált pedig fogalmilag csak 18. életévet betöltött személy lehet, hiszen éppen az Ön által hivatkozott Btk. 202/A.§-ban meghatározott bűncselekmény alapján ennél fiatalabb személy szexuális szolgáltatást nem nyújthat, ilyenre nem ajánlkozhat fel.”
Most akkor van gyerekprostitúció fogalmilag vagy nincs? Hát kikről-mikről beszéltünk mindezidáig? Kik csinálják önként, kik kérik, fogadják el az ellenszolgáltatást, kik tudnak a keresményük fölött szabadon (de nagyon ám!) rendelkezni, kiket kell – de persze nem a belügyminiszter felügyelete alatt – elterelni, kikre ugrik „azonnalosan” (ilyent is leír, komolyan!) a rendőrség, ha kell – ha egyszer nincs? Fogalmilag mindenesetre biztosan nincs.
„A rendőrkapitányságokon figyelik és helyben reagálnak […] a gyermekprostitúcióval kapcsolatos[…] esetekre.” Jaj, de nehéz ezt követni: akkor mégiscsak van.
„Megvizsgáltuk az utóbbi 5 év statisztikai adatait, és a rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy a 18 év alatti prostituáltak előállítása egy közel 200000 fős lakosságú megyei jogú város kapitányságán kb. évi 2 fő. Kisebb kapitányságokon pedig még ennél is ritkább a gyermekprostitúció. megvizsgáltuk továbbá a gyermekprostitúciót érintő bűncselekmények sértetti körét életkor szerinti bontásban, és megállapítottuk, hogy az elmúlt években ez a gyermekprostitúciót érintő bűncselekménytípust nem is követtek el 18 éven aluli sérelmére.”
Én már azt nem tudom sehogy se felfogni, hogy miképp állíthat elő egy hivatalos hatóság 18 év alatti prostituáltat, akár csak évi 2-t is, mindenesetre 0-nál többet, ha egyszer fogalmilag nem létezhet ilyen, de hogy milyen módszerrel lehet a gyermekprostitúció sértetti körét vizsgálni (pláne életkor szerinti bontásban), ha egyszer nincs is gyermekprostitúció, ráadásul hogyan lehet ezt a bűncselekménytípust elkövetni (mármint a gyermekprostitúciót érintőt, ugye) úgy, hogy az ne 18 éven aluliak sérelmére követtessék el… hát, itt feladom.
A belügyminiszteri válasz is a vége felé közeledik. Ékes Ilona tudományos kutatások iránti érdeklődését kell most már csak leszerelni: nem, kedves képviselő asszony, nincs szükség ilyesmire, mert mi már mindent tudunk.
Két jeles kutatást is végeztek a tárgyban, írja felvilágosítólag, mindkettőt az Országos Kriminológiai Intézet keretei között.
Az egyiket Fehér Lenke jegyzi "A prostitúcióhoz kapcsolódó (bűn)cselekmények szabályozása Ezrópában és Európán kívül. Nemzetközi jogösszehasonlítás, főbb dilemmák és kérdések" – a címből nehéz közvetlenül a hazai gyermekprostitúció leküzdésére irányuló belügyminisztériumi stratégiákra következtetni, de ez a könyv nincs itt az asztalomon.
Ám a másik hivatkozott kutatásból – Virág György, Fehér Lenke, Gyurkó Szilvia, Solt Ágnes "A Magyarországot érintő emberkereskedelem társadalmi és kriminológiai összefüggései" – szerkesztett kötet itt van. Csak egy mondatot idéznék a (miniszteri válasz fénytörésében valójában nem is létező) gyermekprostitúcióról szóló tanulmányból itt:
„Miközben a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek nap mint nap szembesülni kényszerülnek a gyerekkereskedelem e formáival, mégsem tudnak olyan esetekről, amelyekben eljárás indult ...” (Emberpiac, Eszter könyvek, 2009.)
Nehezen hinném, hogy a neves jogtudósok, Fehér Lenke, Gyurkó Szilvia, Solt Ágnes és Virág György kalapjukat lengetve üdvözlik a belügyminiszter képviselői megkeresésre adott válaszát, amelynek lényege, hogy a gyermekprostitúcióra vonatkozó jogszabályokhoz nem kell nyúlni, a gyermekvédelem rendszere hiánytalanul alkalmas a probléma kezelésére, ami különben nem létezik, gyermekprostitúció ugyanis nincs, ugyanakkor a gyermekprostituáltak önként, saját zsebre csinálják ezt, kutatásokkal tele a padlás, egy szóval minden oké.
Végül azért idemásolom a gyermekprostitúcióról (gyermek = 18 év alatti személy) szóló nemzetközi egyezmény néhány részletét – a címét maga a fent bemutatott miniszteri válaszlevél is meghivatkozza. De a szellemétől fényév távolságra áll.
2009. évi CLXI. törvény a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről
A részes államok a jelen Jegyzőkönyv előírásainak megfelelően megtiltják a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát.
A jelen Jegyzőkönyv értelmében:
(a) Gyermekek eladásának minősül minden olyan cselekmény vagy tranzakció, amelynek során egy gyermeket egy személy vagy személyek csoportja átad egy másik személynek vagy személyek csoportjának díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében;
(b) Gyermekprostitúciónak minősül a gyermek szexuális tevékenységekben történő felhasználása, díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében;
(c) Gyermekpornográfiának minősül a gyermek valós vagy szimulált, kifejezett szexuális cselekményben való részvételének bármilyen módon történő bemutatása, vagy a gyermek nemi szerveinek bármilyen bemutatása alapvetően szexuális célok érdekében.
1. Valamennyi részes állam biztosítja, hogy legalább az alábbi cselekményekre és tevékenységekre teljes mértékben kiterjed büntetőjoga, akár hazai vagy transznacionális szinten, akár egyéni vagy szervezett alapon követik el ezeket a jogsértéseket:
(a) A gyermekek eladásának 2. cikkbeli meghatározásával összefüggésben:
(i) A gyermek bármilyen módon történő felajánlása, eljuttatása vagy elfogadása abból a célból, hogy:
(a) a gyermeket szexuálisan kizsákmányolják;
(b) a gyermek szerveit haszonszerzés céljából átadják;
1. A részes államok megfelelő intézkedéseket fogadnak el a jelen Jegyzőkönyv által tiltott cselekmények gyermekáldozatai jogainak és érdekeinek megvédése érdekében, a büntetőeljárás minden szakaszában, különösen azáltal, hogy:
(a) Felismerik a gyermekáldozatok sérülékenységét, és az eljárásokat alkalmassá teszik különleges szükségleteik felismerésére, beleértve tanúkénti különleges igényeiket;
(b) Tájékoztatják a gyermekáldozatokat jogaikról, szerepükről és az eljárások terjedelméről, ütemezéséről és haladásáról, valamint az ügyeikkel kapcsolatos intézkedésekről;
(c) Lehetővé teszik, hogy a gyermekáldozatok nézetei, szükségletei és szempontjai megjelenjenek a személyes érdekeiket érintő eljárásokban, és azokat figyelembe vegyék, a hazai jog előírásainak megfelelő módon;
(d) Megfelelő segélyszolgálatról gondoskodnak a gyermekáldozatok számára a jogi eljárás során;
(e) Megfelelő módon megvédik a gyermekáldozatok magánéletét és személyazonosságát, és a hazai joggal összhangban intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az információk helytelen terjesztését, amely a gyermekáldozatok azonosításához vezethetne;
(f) Gondoskodnak megfelelő esetekben a gyermekáldozatok, valamint családtagjaik és tanúik biztonságáról a megfélemlítésekkel és megtorlásokkal szemben;
(g) Elkerülik az indokolatlan késedelmeket az ügyek előkészítése, valamint a gyermekáldozatoknak kártalanítást nyújtó utasítások és rendeletek végrehajtása során.
2. A részes államok biztosítják, hogy az áldozat tényleges életkorával kapcsolatos bizonytalanság ne akadályozza meg a büntetőjogi nyomozás megindítását, beleértve az áldozat korának megállapítására irányuló vizsgálatokat is.
3. A részes államok biztosítják, hogy büntető igazságszolgáltatási rendszerben a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések áldozataival való foglalkozás során a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit tekintik elsődleges fontosságúnak.
4. A részes államok intézkedéseket tesznek a megfelelő képzés, különösen a jogi és pszichológiai képzés biztosítása érdekében azon személyek részére, akik a jelen Jegyzőkönyv által tiltott jogsértések áldozataival foglalkoznak.
5. A részes államok megfelelő esetben intézkedéseket fogadnak el azon személyek és/vagy szervezetek biztonságának és sértetlenségének biztosítása érdekében, amelyek az ilyen jellegű jogsértések megelőzése és/vagy áldozatainak védelme és rehabilitációja érdekében működnek.
6. Egyetlen, a jelen cikkben szereplő rendelkezés sem értelmezhető a vádlott tisztességes és pártatlan tárgyaláshoz fűződő jogával ellentétesen vagy hátrányára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése