Ha idáig elolvastad, fizetek egy sört

Ismerős, ugye? A mesebeli egyetemista szakdolgozatának negyvenharmadik oldalán az alulról harmadik bekezdésbe csempészi ezt az opponensének szánt mondatocskát: de nem kell aggódnia, sörözés nélkül megszületik a bírálat és az érdemjegy, simán lezajlik a védés és ő elégedetten vághatja zsebre a diplomáját. A kutyát nem érdekli, hogy ő miről és mit írt a szakdolgozatba. Nem tudom, a valóságban is így megy-e ez, mindenesetre érdemes lenne szólni a Pénzcentrum meg a HVG újságíróinak, hogy a KSH nemzeti számláinak a szerzői talán ezen a mesebeli egyetemen lettek kiképezve, minthogy az idézett kiadvány, legalábbis ott, ahol a prostitúcióra költött milliárdokról van szó, rejt néhány időzített … hm, ha nem is bombát, de … sörözést.

A KSH egy majdnem 500 oldalas módszertani kiadványban ismerteti, miképp állítja össze évről évre a nemzeti számlákat. Minket most – a nagy sajtóhírverésre tekintettel – csak a prostitúcióra, szexiparra a magyar „háztartások által költött” 165 milliárdocska tartalma érdekelt volna. Ugyan honnan tudja a KSH, hogy hány éves a kapitány?

A módszertani kiadvány elismeri, hogy a prostitúció illegális tevékenységek keretei között zajlik: stricik, kerítők, emberkereskedők, szobáztatók szervezik, bonyolítják és húzzák belőle a hasznot, így a szexiparban forgó pénzek nagyságrendjének megállapítása során nyilvánvalóan csak becslésekre lehet támaszkodni. Na de mire alapozzuk a becslést? A kiadványban 9 alkalommal olvashatjuk – hogy jól megjegyezhessük –, hogy

„…a fogyasztásra készült becslés a fogyasztók és a megvásárolt alkalmak száma, valamint az átlagos árakra vonatkozó adatok alapján. A fent említettek mellett két további adatforrást is felhasználtunk: egyrészt a Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezetétől, másrészről pedig speciális tanulmányokból származó adatokat. A folyó termelőfelhasználás (khm) becslése főként rendőrségi jelentések adataira épült.” (Kiemelés tőlem)

A KSH módszertani kiadványa hosszú fejtegetésben ismerteti a hazai szexipar szerkezetét, a vásárlók és az „eladók” szokásait, magatartását – ez képezi alapját az ugyanitt böngészhető részletező táblázatoknak a különféle szexuális tevékenységek bel- és külföldi forgalmáról, a vevők és eladók megoszlásáról stb.

Majd következik egy nem túl hosszú forrásjegyzék: ezek lennének tehát a speciális tanulmányok. A források közül kettőt én magam írtam, és határozottan emlékszem, hogy egyáltalán nem közöltem bennük a mai magyarországi prostitúcióra vonatkozó adatokat, hiszen nem álltak ilyenek rendelkezésemre. Az egyik tanulmányban egy a MONA (Magyarországi Női Alapítvány) által 2006-2007-ben készített kutatást ismertetek, amelyben egyebek között arról is szó esik, hogy még az államigazgatás vezető tisztségviselőinek, a politikusoknak vagy a rendőröknek sincsenek megfelelő adataik. (Kíváncsi lettem volna tehát a hivatkozott rendőrségi jelentésekre, de ezek fellelhetőségét nem találtam a módszertani kiadványban.)

Gyanút fogtam.

A forrásjegyzékből megnéztem a Nemzetbiztonsági Hivatal 2005-ös Évkönyvét, amely meg sem említi az alábbi fogalmakat: emberkereskedelem, prostitúció, szex(uális kizsákmányolás), gyermek(akármi). Egyébként EGYETLEN adatot sem tartalmaz semmiről sem.

Megnéztem a Legfőbb Ügyészség 2006-os éves beszámolóját, ebből nem hogy a prostitúcióra, annak tetszőleges értelemben vett szerkezetére, de még bármilyen egyéb bűncselekményre vonatkozóan sem lehet egyetlen adatot kinyerni. 

Megnéztem, mit tartalmaz „A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről. (Kormányjelentés, 2007.)”: témánk szempontjából semmit.

Megnéztem a NANE egyesület 2006-os beszámolóját, mégis, mire föl citálták ide?

Söralátétnek.

A NANE ugyanúgy, mint pl. én magam is, boldogan közölne adathegyeket is akár a prostitúcióról és az emberkereskedelemről, ha volnának ilyenek. De hát nincsenek.

Van még két újságcikk, egy Földi Ágnes-interjú a Népszabadságból, meg egy zaftos kurvázós cikk a piroslampa.hu-ról – na hiszen. Ennyi volna hát a tudományos háttér.

Marad tehát forrásnak a Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete. Vagyis a KSH kizárólag Földi Ágnes közléseire alapozta a nemzeti számlákban a nem legális gazdaság egyik fő területe, a prostitúció teljes körű becslését.

Lehet, hogy ez 165,24 milliárd, és lehet, hogy nem annyi. Hogy több, vagy hogy kevesebb. Mert az adat minden alapot nélkülöz.

Magyarországon a prostitúcióra, az emberkereskedelemre, legalábbis ezek bármilyen – kínálat, kereslet, szervezők, felhasználók, pénz – értelemben vett méreteire vonatkozó vizsgálat, adatgyűjtés nem készült, nincs. F.Á. azt mond, amit akar, neki sincs statisztikailag releváns adata, és azok a nők, akik nem az ő „védelme alatt” tömörülnek, egyébként sincsenek benne abban a képben, amelyet ő fest.

Földi mindenesetre 10-15 ezerre teszi a prostituáltak számát, átlag 10 ezer forintra taksálja a fuvar (átlag napi 3) egységárát, és 80%-ban állapítja meg a nem utcán álló, hanem szabadon és önként a saját kénye-kedvére otthonában vagy szállodában szakmai tevékenységét kifejtő öntudatos felnőtt prostituáltak arányát.

A KSH uniós nyomásra nekilátott megbecsülni az illegális gazdaságot. A csempészetet, ki tudja, miért, adathiányra hivatkozva kihagyta belőle, s csak a bőséges információval büszkélkedő prostitúciót és drog-gazdaságot mérte föl – a fentiekben ismertetett tudományos módszerekkel. Hogy a bűnözést, úgy általában, rablásostul, korrupcióstul miért nem kellett belevennie az illegális gazdaság kiszámításába, el nem képzelhetem, végtére az is jövedelemtermelő ágazat. Itt volna a helye a prostitúciónak is, hiszen annak minden VALÓS formáját tiltja a BTK (csak nem a prostituáltnak, hanem a futtatóknak, hirdetőknek, lakáskiadóknak, szervezőknek, kitartottaknak, és fiatalkorú prostituált esetében – ez a nemzetközi adatoknak megfelelően minden harmadik lehet!!! – a kliensnek is).

A KSH Földi Ágnesre alapozott ugyan, de a jelek szerint szabadon szárnyalt. Mert ha mondjuk 10 ezer prostituált van, és egy aktus átlagosan 10 ezer Ft, és egy prostituált átlag heti 5 nap teljesít, napi átlag 3 alkalommal, évi 40 héten át, akkor az 6 000 000 kefélés, 60 milliárd forint.

Legyen inkább 15 ezer a prostituált és 15 ezer az átlag tarifa, még akkor is jócskán elmaradunk a KSH becslésétől: 135 milliárd.

A KSH nemzeti számlák alkotói véleménye szerint tehát

a)      nem 15 ezer, hanem közel 30 ezer a prostituáltak száma, vagy

b)      nem 3, hanem 5-6- fuvar megy átlagosan egy nap, és menstruáció alatt sem szünetelnek, vagy

c)       nem 10-15, hanem 28 ezer az átlag (ez tuti nem igaz) fuvardíj, vagy

d)      a szexipar forgalmának 65%-a nem prostitúcióból, hanem pornóból jön be (aligha).

De mindezeknél sokkal érdekesebb, hogy ez az egész hány férfit jelent.

Maradjunk a 15 ezer nőnél, napi 3, heti 5, 40 hét, vagyis 9 000 000 dugás egy évben. Ha minden férfi csak egyszer megy évente, akkor 9 millió férfi – ez nem valószínű. Ha pont ugyanannyi a vevő, mint az áru-személy, az csak 15 ezer férfit jelentene (fejenként napi 3, heti 5 alkalommal stb.): ez sem reális. 
Én iteráltam, szoroztam, osztottam és megtettem tétemet: 6-800 ezer körül lehet azon férfiaknak a száma, akik évente LEGALÁBB egy alkalommal Magyarországon prostituálthoz mennek. Ez a hazai ivarérett férfilakosságra vetítve 15-20%.

Na és, ha elfogadjuk, hogy mondjuk 700 000 férfi költ prostitúcióra, és elfogadjuk a KSH számát is, amely szerint évi 165 milliárd forint forgalmat bonyolítanak, akkor személyenként több, mint évi 236 ezer forintban kell ÁTLAGOSAN gondolkodni, amit azért megkérdőjeleznék.

3 pontban összefoglalom a lényeget:

1. Földi Ágnes úgy orákulumkodhatik, hogy halvány sejtelme sincs a tényekről, mert szakszerű vizsgálatok hiányában nem is lehet, de persze nyilván nem is érdeke (és nem ő az egyetlen, akinek nem), hogy ilyen vizsgálatok alapján kiderüljön BÁRMI is.
2. A KSH, Európa egyik legrégibb és valaha a legtekintélyesebb statisztikai hivatala a prostitúcióról, erről a súlyos és veszélyes társadalmi problémáról a hasikájára csapva állít össze, közöl, és rendez látványos idősorokba adatokat, egyes egyedül egy a prostitúció fenntartásában érdekelt szervezet minden tudományos alapot nélkülöző blöffjeire támaszkodva.
3. S végül az én becslésem (ha valakinek kedve, pénze van e tárgyban kutatást megrendelni, csak szóljon, de addig maradjunk ennél): minden ötödik-hetedik férfi prostituálthoz jár – a tisztelt olvasó testvére, papája, kedvese, férje, fia –, és hozza haza nem csak a STD-t (nemi betegségeket), hanem azt a szexuális magatartást, azt az egyenlőség-eszmét, azt a nő, a másik ember, különösen a fiatalkorú leányok iránt táplált tiszteletet és megbecsülést is, amit a szexiparban sajátít el és gyakorol be.

Ja és még egy: újságíróink, sűrűn legősibb-mesterségezve, buzgón mindig-volt-mindig-leszezve, az áldozatos pornóipart sújtó válságon szorgosan sajnálkozva simán beszopják a kamut.

Én meg – tessék, ilyen az én szerencsém: – utálom a sört.