Az Index cikke a világjáró, konferenciázó, tudós filozófus anyát és jogérvényesítő programját mutatja be saját, angol nyelven írt, és 2 éves kislányával együtt autorizált esszéje alapján.
25 repülőút, 12 konferencia a világ megszámlálhatatlan országában. A gyermek asztalon, széken, tudós kolléga ölében, előadói pulpituson: így kíséri, támogatja - nem pedig akadályozza! - édesanyja szakmai-tudományos karrierjét. Igaz, hogy ehhez kell némi pénz is (és jólinformáltság: 2 év alatt ingyenes a gyermek utaztatása), jó családi háttér, elit egyetemeken szerzett fokozat...
De tulajdonképpen miről is van itt szó? Felejtsük el a pénz-dogot (bár nem felejthető), az elit körökbe tartozás-dolgot (bár az sem felejthető). Csak pusztán: anyukának* is joga van, ugye, konferenciára, ...na és még mire? ... értekezletre, konzultációra, terápiára, koncertre - mire is még? hát munkába! - járni, NEM? NEEEEEM?
Kitérő.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szocialista iparosítás, akkor ugye minden munkaerőre - még a nők munkaerejére is - szükség volt, s ezért feltalálták a munkahelyi bölcsődét, ahová a nő munkába menet magával vitte kisded gyermekét (mellé, az ugyancsak munkahelyi óvodába, a nagyobbakat - hacsak nem az apa vitte a saját munkahelyi óvodájába őket), és műszak végeztével összeszedvén őket, haza ballagott velük. Közben időről időre - ahogy mások cigiszünetet - szoptatási szünetet vehetett igénybe (járt neki) a munkahelyen. Lehet, hogy kiesett párszor pár perc a szalagmunkából, de a szocialista munkaverseny ezt még kibírta. Kellett a nő munkája, megoldották hát, és, megjegyzem, további nőknek nyújtottak ezáltal fizetett és biztosított munkahelyet (gondozónők stb.).
Nem nosztalgiázás vagy a szocialista munkaverseny feltámasztásának a céljából hozom ezt ide, hanem azért, hogy emlékeztessek rá: ha egy társadalomnak szüksége van a nők munkaerejére (alkotó tevékenységére) is, akkor megoldja, hogy a gyerekeket ne kelljen a szövőgép tartalékszál-tartójába helyezni, vagy - kifejezetten taktoristalányoknak - a motorháztetőn altatni.
Al-kitérő.
Jut eszembe: mit pampogok itt. Hát volt idő, amikor igenis szükség volt a nők alkotó- és munkaerejére, ki is vitték magukkal a mezőre csecsemő és nagyobbacska gyermekeiket és úgy beásták őket nyakig a földbe, hogy mozdulni se tudtak. Hogy felügyelet alatt legyenek azért. Tóth Menyhért utóbb híres festő esetében pl. ez olyan jól sikerült, hogy a földbe ásott kisfiú (a későbbi művész) fejét megrágták a disznók.Vissza.
Két feltétel alatt.
1. Nem valami tényleg nagyon fontos dologról van szó.
2. Nem nagyon sok (pl. konkrétan 2 - KETTŐ - vagy több) nő akar egyszerre, egy (azért persze nem nagyon fontos- ld. 1. pont) helyszínen élni azokkal rohadtul egyenlő jogaival.
Sőt, megkockáztatom, hogy a mi társadalmunk egyenesen kijelöl bizonyos területeket: ezen területeken rendben van, ha nők is csinálnak valamit. Nyilván csak ott, ahol nem dőlnek el igazán fontos dolgok. Ilyen helyeken még a gyerek se akadály.
Mutatóba - egy-két kivétel erejéig - persze más, fontos döntések helyszínein is megjelenhetnek nők. De tessünk vigyázni azért magunkra: csak ott, ahol maguk a kivételként feltünedező nők is úgy viselkednek, ahogy kell: mint egy férfi. Nincs gyerek** (otthon azért, ha meg tudja oldani, lehet), nincs egyéb kötelezettség, még a kupiba is elmegy a fiúkkal a végén (nna, ez lehet, hogy túlzás volt: valójában csak a sztriptíz-bárba).
A kijelölt - nők számára is elérhető - területeken aztán, ha meg tudod oldani, babám, hozhatod a gyereket is. Ne sokan azért, de ne is aggódj, hogy majd sorba kell állni, mint a női vécé*** előtt: mások úgysem hozzák be.
Valahogy kialakul, valahogy elrendeződik, hogy igen, a gazdagabb, a kiváltságosabb, az elitebb körből érkező, aki azért meg tudja oldani, hogy ha MÉGIS terhes lenne a gyermek(ek) jelenléte a konferencia, értekezlet, terápia stb. egy bizonyos pontján, hát megjelenjenek a családtagok, bébiszitter (hol voltak eddig?), hogy elvigyék ő(ke)t.
Elvittük tehát a gyermekünket a munkába, tárgyalásra, konferenciára. Ott tanul járni, gügyögni, tapsolni, mint olvastuk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mekkora szerencse, hogy csak mi vagyunk olyan gazdagok és jól eleresztettek, hogy meg tudtuk oldani: a babát is magunkkal tudtuk hozni, mert azért ha négy-öt-hat-tíz (a mai konferenciázó közönség életkor- és nem szerinti megoszlását tekintve ez nem is túlzás) gyerek tanulna egyszerre járni, gügyögni, tapsolni ott, akkor vajon mi maradna nekünk a tudni-, tanulni- és alkotnivalókból? El tudjuk képzelni, hogy mondjuk, amikor az igazságügyi orvosszakértői továbbképzésen az emberi harapásnyomok morfológiájáról, ennek a személyközi erőszakkal kapcsolatos bizonyítási eljárásban játszott szerepéről szóló képes vetítésen ülünk, gyermekünk, a kétéves, a hároméves, mit csinál éppen? Vagy oda azért ne?
Szóval vihetjük magunkkal a gyereket, föltéve, hogy meg tudjuk oldani, de lehetőleg veszélytelen, problémátlan, konfliktusmentes témakörben és helyen, ahol egyébként is sok a nő (mert ők jól bírják), de ugyanakkor nem sok a gazdag, családilag jól felszerelt nő (emiatt aggódni se kell, úgyis elenyésző kisebbségben, mondhatni törpe minoritásban vagyunk), és olyan helyekre, ahol azért nem veri be a fejét, amikor járni ...stb. tanulgat.
Ja, és ismétlem: ne legyen életbevágóan fontos és nehéz a téma.
Pláne ne olyankor konferenciázzunk gyerekkel, amikor a kolléga rendkívül érdekes előadását idegen nyelven, netán idegenes kiejtéssel, nem a legjobb intonációval, hadarva vagy dadogva adja elő, szóval amikor tényleg figyelni kell, és amikor valamiféle segédeszközre, különösen hang- vagy fényjelenséggel járóra van szükség (úgyse: ezeket férfiak csinálják).
Ne legyen pl. zenéről szó. Jó? Mert beleugat az a csecsemő, óhatatlanul.
Összefoglalom. Ha fontos vagy érzékeny dologról van szó, amire koncentrálni kell, amihez csönd kell, amiben veszélyes vagy ártalmas dolgok hangzanak el vagy látszanak, ahol összehangoltan kell a jelenlévőknek cselekedni stb.: ott nem jó, ha gyerek is van. Ha gyerekes konferenciázó vagy munkaerő akarsz lenni, a női egyenjogúság élharcosa, akkor válassz olyan szakterületet, ami egyáltalán nem lényeges senkinek. Főleg nem a férfiaknak.
-.-
Főhősünk, a most kétéves kislány, a már idézett angol nyelvű esszé társszerzője, egy apával is bír. Az apa is tudományos kutató, és bizony kiveszi részét a gyermeknevelés és a tudományos munka összehangolásából: időnként elkíséri feleségét a világ valamely egzotikus pontjára, s olyankor ő vigyáz a gyermekre az anyai előadás alatt.
De akárhogy keresem, nem találom a cikkben azt, hogy az édesapa szintúgy magával vitte volna a gyermeket az ő saját konferenciáira, nemzetközi vagy hazai találkozóira, munkahelyére, nem olvasom, hogy gyermekük a tanári katedrán csücsült volna, amíg a papája az egyetemistákat oktatta, nem látom itt annak kifejtését, hogy őt, az apát hogyan nem zavarta tudományos tevékenységeiben a közös gyermek. Miért is zavarta volna? Hát ellátta az asszony. Az anya pedig MEGOLDOTTA: hívott bébiszittert, kollégát, nagymamát, barátot - őt, az apát is nem egyszer, hisz szereti ő a gyerekét, szívesen van vele mindig, amikor nem zavarja őt tudományos és oktatói tevékenységében.
Ha meg tudod oldani: még akár nő is lehetsz a tudományos, a gazdasági, a politikai életben, a munkaerőpiacon.
Különben jobban teszed, ha férfi vagy.
_________________
* Egyszer külön fejezetet szeretnék nyitni az "anyuka" szó használatának értelmezésére, szerepének megvilágítására. A "hölgy" mellett ez a másik, a nőket (egyébként e vonatkozásban a férfiak is rendre pórul járnak: "apuka") az egyenjogúságból kibillentő attitűdre jellemző szóhasználat.
** Ezt az anekdotát nem tudom kihagyni: Adatközlőm a héven találkozik tizenöt éve nem látott egykori - akkor még fiatal kezdő - kolléganőjével és (jaj, nem kérdezünk ilyent!) megkérdi: "Na, mi újság veled? Hogy élsz? Család? Gyerek?" Mire a válasz: "Ne viccelj. Nálunk a cégnél csak férfiaknak van gyerekük."
*** Erről is nyitunk majd külön fejezetet: miért állnak a nők sorba a vécé előtt? Na miért? Lehet szavazni:
(1) Azért, mert ők szeretnek együtt menni vécére (meg mindenféle altesti dolgot együtt csinálni - hihi).
(2) Azért, mert a nőknek bonyolultabbak a pisilési teendőik, meg még menstruálni is szoktak, ami ugyancsak bonyodalmas többlettevékenységgel jár a vécén - az egész átlagosan tovább tart.
(3) Azért, mert rendszerint kevesebb az egy főre jutó női, mint férfi vécé. Akkor is kevesebb, ha pl. sokkal több nő van egy helyen, mint férfi.
