Levelet kaptam volt főnökömtől, az egykori esélyegyenlőségi minisztertől, Lévai Katalintól.
Lévai, K <xxxxxxxxxxx@gmail.com>szept. 15.címzett: saját magam
Kedves Anna,Ha nem haragszol, továbbítom Neked egy segélykérő nő levelét, akinek korábban említettelek, és szeretné felvenni Veled a kapcsolatot. Kérlek, olvasd el, amit ír, és ha módodban áll, segíts neki, legalább információval.Nagyon örülnék, ha tudnál segíteni. Előre is köszönöm, szia, barátsággal:
Lévai KatiSent: Tuesday, September 15, 2015 6:15 PMTo:xxxxxxxxxxx@gmail.comSubject: kérésKedves Kati!Nem akartalak zavarni, de sajnos a lányom és az unokáim helyzete nem oldódik meg, sőt egyre rosszabbodik. Azt írtad, hogy megpróbálsz Betlen Annával beszélni. Sikerült? Fel tudjuk venni vele a kapcsolatot?Az Ügyészség harmadszor is megszüntette az eljárást xxxxxxxxxx xxxxxxx xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxx xxxxxxx, mert az apa és xxxxxx xxxxxxxxxxxxx állítják, hogy semmi nem történt és akkor mindegy, hogy a két gyerek részletesen elmesélt mindent xxxxxxxxxxxx xx xxxxxxx xxxxxxxx a gyerekek szava nem számít. A xxxxxxxxxxx xxxxxxxx xxxxxxxxxx xxxx xxxxx xxxxxxxnem fellebbez, sőt semmit sem tud az ügyről és számunkra nem is utolérhető. A lányomtól és ügyvédjétől semmilyen xxxxxxx xxxx xxxx xxxxxxx xxxxxxxx Hova fordulhatnánk? Kérlek, ha tudsz segíts! Én is azt szeretném, hogy az unokáim gondtalanul nevethessenek.
Köszönettel: xxxxxxxxxxx Áxxxxxxx
Kedves Kati,
nagyon megtisztel, hogy rám gondoltál, amikor ismerősöd nagy bajában megkeresett.
Nyilván láttad, hogy már válaszoltam is neki: természetesen azon kívül, amit egyik ember a másiknak általában nyújtani tud, mást én se tudok. Eszköztelen vagyok. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy ha végighallgatom őt, pont nekem jut eszembe valami új ötlet, valami, ami se a saját ügyvédjének, se a Patentnek, se a többi nyilván felkeresett segítő szervezetnek nem jutott eszébe. Tényleg megtisztel, hogy én mint afféle ultima ratio még felmerülhetek... :)
Te is tudod, hogy ismerősöd nem jogsegélyért fordult hozzád, és tőlem sem jogsegélyt vár. Az összes általad is ismert civil jogvédőt megkeresték már, beszéltek, és azóta is folyamatos kapcsolatban vannak a NANE, a Patent munkatársaival, amellett, hogy az ország egyik sztárügyvédje képviseli őket, nyilván nem zsebpénzért.
Nem ismerem ugyan az ügyüket, de tényleg el tudom képzelni, mit élhetnek meg: tucatjával, százával (tényleg: sokszázával) találkozunk ilyen és hasonló esetekkel. A hiba nem az ő, hanem a rendszer készülékében van: nálunk pont ennyit lehet elérni.
Ez az ismerősöd azért fordult hozzád - s te ezzel a talán nem is végiggondolt szándékkal továbbítottad nekem -, hogy a rendszerben mindenki számára elérhető lehetőségeken túl politikai vagy más személyes kapcsolatok révén több, jobb ellátást kaphasson - kitől is? A civil szervezetektől. Szóval ő azt gondolja - vagy te azt gondolod? -, hogy ha te szólsz, vagy ha én szólok, akkor a Patent vagy a NANE majd jobban ellátja a lányát és a gyerekeket, s akkor majd jobb igazságszolgáltatásban részesülhet. Tényleg ezt?
Vagy egyszerűen csak nem akartad neki te megmondani, hogy bocs, semmit nem tehetünk. Ilyen rendszer van nálunk, ennyit lehet tőle várni. Gondolhattad: mondjam meg én neki.
Pedig, ha te magad válaszoltál volna neki, s ha őszintén, akkor így kellett volna fogalmaznod:
"Sajnálom, semmit nem tehetek. Ilyen a helyzet Magyarországon. És ebben én, Lévai Katalin sajnos maximálisan felelősnek érzem magam. Én voltam ugyanis az a miniszter, aki bár elsősorban saját hírneve fényezése végett, de mégiscsak létrejönni engedtem a bántalmazott nők speciális szükségleteire szabott komplex szolgáltatás csíráját. Ugyanakkor szintén én voltam az, aki alig fél évvel később egy másik csillogó lehetőség - az EP tagság reménye - miatt veszni is hagytam az egészet."
Persze másokat is bőven terhel felelősség emiatt, pl. az azóta sajnos elhunyt miniszteri kabinetfőnöködet, aki számos galádsága mellett a krízisközpont három munkatársából kettőnek a bántalmazott nők ellátása helyett a te EP-választási kampányodban való foglalkoztatásáért is minden bizonnyal a purgatóriumi tisztítótűzben várja, hogy legalább a pokolba bebocsáttatást nyerjen, s aki évekkel a kinyírásunk után egyszer az utcán elkapott és azt mondta, hogy most, évekkel később kezdi csak elhinni, hogy igazam lehetett, és már sajnálja, hogy folyton kiröhögött és keresztbe tett nekem.
De még nála is nagyobb felelős maga Göncz Kinga későbbi miniszter, aki se elolvasni, se meghallgatni nem volt hajlandó az érveinket, államtitkárai és azok helyettesei sem álltak szóba velünk soha, mert nekik az egész nőizé egy feminista szőrös lábú férfigyűlölő marhaság, ki vele a Szent Szociális Szakmából. Repültünk is mind, ahányan voltunk. S repült velünk együtt a kísérleti krízisközpontnak még a gondolata is.
Tudnám még sorolni a felelősöket, különös tekintettel az EU-s pénzeket elosztani hivatott apparátusra, de itt abbahagyom.
Akármelyik oldal volt is kormányon, ki-ki a saját személyes sikerét - pénz vagy/és hírnév - követve ügyködött és ügyködik azóta is a hatalom változatos posztjain. Az ÉN számít, az ÜGY nem, így ment és így megy ez most is, csak egyre nagyobb léptékekben, egyre nyíltabban, egyre kisebb ellenállást legyűrve. Ha van fejlődés, ezen a téren - az ellenállás gyengülése terén - kétségkívül van.
És eltelt 25 év, és sem az oktatás, sem az egészségügy lezüllése, sem az ellátatlan bántalmazott nők és gyerekek, sem a saját romjai alatt fuldokló cigányság, a növekvő szegénység láttán, de még most, a menekültválság traumája idején sem szólal meg senki, sem a mostani, sem az eddigi kormányzatok szereplői közül, hogy esetleg én is felelős vagyok azért, ami most nincs, vagy ami rosszul van.
Kedves Kati, tekintsd úgy, hogy ismerősöd levele tükör, amelyet neked mutattak fel: belenézve - sok más mellett - saját magadat kell észrevenned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése