Az Index cikke a világjáró, konferenciázó, tudós filozófus anyát és jogérvényesítő programját mutatja be saját, angol nyelven írt, és 2 éves kislányával együtt autorizált esszéje alapján.
25 repülőút, 12 konferencia a világ megszámlálhatatlan országában. A gyermek asztalon, széken, tudós kolléga ölében, előadói pulpituson: így kíséri, támogatja - nem pedig akadályozza! - édesanyja szakmai-tudományos karrierjét. Igaz, hogy ehhez kell némi pénz is (és jólinformáltság: 2 év alatt ingyenes a gyermek utaztatása), jó családi háttér, elit egyetemeken szerzett fokozat...
De tulajdonképpen miről is van itt szó? Felejtsük el a pénz-dogot (bár nem felejthető), az elit körökbe tartozás-dolgot (bár az sem felejthető). Csak pusztán: anyukának* is joga van, ugye, konferenciára, ...na és még mire? ... értekezletre, konzultációra, terápiára, koncertre - mire is még? hát munkába! - járni, NEM? NEEEEEM?
Kitérő.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szocialista iparosítás, akkor ugye minden munkaerőre - még a nők munkaerejére is - szükség volt, s ezért feltalálták a munkahelyi bölcsődét, ahová a nő munkába menet magával vitte kisded gyermekét (mellé, az ugyancsak munkahelyi óvodába, a nagyobbakat - hacsak nem az apa vitte a saját munkahelyi óvodájába őket), és műszak végeztével összeszedvén őket, haza ballagott velük. Közben időről időre - ahogy mások cigiszünetet - szoptatási szünetet vehetett igénybe (járt neki) a munkahelyen. Lehet, hogy kiesett párszor pár perc a szalagmunkából, de a szocialista munkaverseny ezt még kibírta. Kellett a nő munkája, megoldották hát, és, megjegyzem, további nőknek nyújtottak ezáltal fizetett és biztosított munkahelyet (gondozónők stb.).
Nem nosztalgiázás vagy a szocialista munkaverseny feltámasztásának a céljából hozom ezt ide, hanem azért, hogy emlékeztessek rá: ha egy társadalomnak szüksége van a nők munkaerejére (alkotó tevékenységére) is, akkor megoldja, hogy a gyerekeket ne kelljen a szövőgép tartalékszál-tartójába helyezni, vagy - kifejezetten taktoristalányoknak - a motorháztetőn altatni.
Al-kitérő.
Jut eszembe: mit pampogok itt. Hát volt idő, amikor igenis szükség volt a nők alkotó- és munkaerejére, ki is vitték magukkal a mezőre csecsemő és nagyobbacska gyermekeiket és úgy beásták őket nyakig a földbe, hogy mozdulni se tudtak. Hogy felügyelet alatt legyenek azért. Tóth Menyhért utóbb híres festő esetében pl. ez olyan jól sikerült, hogy a földbe ásott kisfiú (a későbbi művész) fejét megrágták a disznók.Vissza.
Két feltétel alatt.
1. Nem valami tényleg nagyon fontos dologról van szó.
2. Nem nagyon sok (pl. konkrétan 2 - KETTŐ - vagy több) nő akar egyszerre, egy (azért persze nem nagyon fontos- ld. 1. pont) helyszínen élni azokkal rohadtul egyenlő jogaival.
Sőt, megkockáztatom, hogy a mi társadalmunk egyenesen kijelöl bizonyos területeket: ezen területeken rendben van, ha nők is csinálnak valamit. Nyilván csak ott, ahol nem dőlnek el igazán fontos dolgok. Ilyen helyeken még a gyerek se akadály.
Mutatóba - egy-két kivétel erejéig - persze más, fontos döntések helyszínein is megjelenhetnek nők. De tessünk vigyázni azért magunkra: csak ott, ahol maguk a kivételként feltünedező nők is úgy viselkednek, ahogy kell: mint egy férfi. Nincs gyerek** (otthon azért, ha meg tudja oldani, lehet), nincs egyéb kötelezettség, még a kupiba is elmegy a fiúkkal a végén (nna, ez lehet, hogy túlzás volt: valójában csak a sztriptíz-bárba).
A kijelölt - nők számára is elérhető - területeken aztán, ha meg tudod oldani, babám, hozhatod a gyereket is. Ne sokan azért, de ne is aggódj, hogy majd sorba kell állni, mint a női vécé*** előtt: mások úgysem hozzák be.
Valahogy kialakul, valahogy elrendeződik, hogy igen, a gazdagabb, a kiváltságosabb, az elitebb körből érkező, aki azért meg tudja oldani, hogy ha MÉGIS terhes lenne a gyermek(ek) jelenléte a konferencia, értekezlet, terápia stb. egy bizonyos pontján, hát megjelenjenek a családtagok, bébiszitter (hol voltak eddig?), hogy elvigyék ő(ke)t.
Elvittük tehát a gyermekünket a munkába, tárgyalásra, konferenciára. Ott tanul járni, gügyögni, tapsolni, mint olvastuk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mekkora szerencse, hogy csak mi vagyunk olyan gazdagok és jól eleresztettek, hogy meg tudtuk oldani: a babát is magunkkal tudtuk hozni, mert azért ha négy-öt-hat-tíz (a mai konferenciázó közönség életkor- és nem szerinti megoszlását tekintve ez nem is túlzás) gyerek tanulna egyszerre járni, gügyögni, tapsolni ott, akkor vajon mi maradna nekünk a tudni-, tanulni- és alkotnivalókból? El tudjuk képzelni, hogy mondjuk, amikor az igazságügyi orvosszakértői továbbképzésen az emberi harapásnyomok morfológiájáról, ennek a személyközi erőszakkal kapcsolatos bizonyítási eljárásban játszott szerepéről szóló képes vetítésen ülünk, gyermekünk, a kétéves, a hároméves, mit csinál éppen? Vagy oda azért ne?
Szóval vihetjük magunkkal a gyereket, föltéve, hogy meg tudjuk oldani, de lehetőleg veszélytelen, problémátlan, konfliktusmentes témakörben és helyen, ahol egyébként is sok a nő (mert ők jól bírják), de ugyanakkor nem sok a gazdag, családilag jól felszerelt nő (emiatt aggódni se kell, úgyis elenyésző kisebbségben, mondhatni törpe minoritásban vagyunk), és olyan helyekre, ahol azért nem veri be a fejét, amikor járni ...stb. tanulgat.
Ja, és ismétlem: ne legyen életbevágóan fontos és nehéz a téma.
Pláne ne olyankor konferenciázzunk gyerekkel, amikor a kolléga rendkívül érdekes előadását idegen nyelven, netán idegenes kiejtéssel, nem a legjobb intonációval, hadarva vagy dadogva adja elő, szóval amikor tényleg figyelni kell, és amikor valamiféle segédeszközre, különösen hang- vagy fényjelenséggel járóra van szükség (úgyse: ezeket férfiak csinálják).
Ne legyen pl. zenéről szó. Jó? Mert beleugat az a csecsemő, óhatatlanul.
Összefoglalom. Ha fontos vagy érzékeny dologról van szó, amire koncentrálni kell, amihez csönd kell, amiben veszélyes vagy ártalmas dolgok hangzanak el vagy látszanak, ahol összehangoltan kell a jelenlévőknek cselekedni stb.: ott nem jó, ha gyerek is van. Ha gyerekes konferenciázó vagy munkaerő akarsz lenni, a női egyenjogúság élharcosa, akkor válassz olyan szakterületet, ami egyáltalán nem lényeges senkinek. Főleg nem a férfiaknak.
-.-
Főhősünk, a most kétéves kislány, a már idézett angol nyelvű esszé társszerzője, egy apával is bír. Az apa is tudományos kutató, és bizony kiveszi részét a gyermeknevelés és a tudományos munka összehangolásából: időnként elkíséri feleségét a világ valamely egzotikus pontjára, s olyankor ő vigyáz a gyermekre az anyai előadás alatt.
De akárhogy keresem, nem találom a cikkben azt, hogy az édesapa szintúgy magával vitte volna a gyermeket az ő saját konferenciáira, nemzetközi vagy hazai találkozóira, munkahelyére, nem olvasom, hogy gyermekük a tanári katedrán csücsült volna, amíg a papája az egyetemistákat oktatta, nem látom itt annak kifejtését, hogy őt, az apát hogyan nem zavarta tudományos tevékenységeiben a közös gyermek. Miért is zavarta volna? Hát ellátta az asszony. Az anya pedig MEGOLDOTTA: hívott bébiszittert, kollégát, nagymamát, barátot - őt, az apát is nem egyszer, hisz szereti ő a gyerekét, szívesen van vele mindig, amikor nem zavarja őt tudományos és oktatói tevékenységében.
Ha meg tudod oldani: még akár nő is lehetsz a tudományos, a gazdasági, a politikai életben, a munkaerőpiacon.
Különben jobban teszed, ha férfi vagy.
_________________
* Egyszer külön fejezetet szeretnék nyitni az "anyuka" szó használatának értelmezésére, szerepének megvilágítására. A "hölgy" mellett ez a másik, a nőket (egyébként e vonatkozásban a férfiak is rendre pórul járnak: "apuka") az egyenjogúságból kibillentő attitűdre jellemző szóhasználat.
** Ezt az anekdotát nem tudom kihagyni: Adatközlőm a héven találkozik tizenöt éve nem látott egykori - akkor még fiatal kezdő - kolléganőjével és (jaj, nem kérdezünk ilyent!) megkérdi: "Na, mi újság veled? Hogy élsz? Család? Gyerek?" Mire a válasz: "Ne viccelj. Nálunk a cégnél csak férfiaknak van gyerekük."
*** Erről is nyitunk majd külön fejezetet: miért állnak a nők sorba a vécé előtt? Na miért? Lehet szavazni:
(1) Azért, mert ők szeretnek együtt menni vécére (meg mindenféle altesti dolgot együtt csinálni - hihi).
(2) Azért, mert a nőknek bonyolultabbak a pisilési teendőik, meg még menstruálni is szoktak, ami ugyancsak bonyodalmas többlettevékenységgel jár a vécén - az egész átlagosan tovább tart.
(3) Azért, mert rendszerint kevesebb az egy főre jutó női, mint férfi vécé. Akkor is kevesebb, ha pl. sokkal több nő van egy helyen, mint férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése