Nem Mohács! Nekünk Amszterdam kell!

Amszterdam magyarmódra?

Azt írja a Népszabadság, hogy Kiskunhalas mellett egy afféle mini-Amszterdam létesült az 53-as út mentén.

Hogy a "szexmunkások" ott... vagy kik is? Nem tudja a Népszabadság, most hogy is fogalmazzon. Lehet, hogy a prostituált szó már nem píszí?

Akárkik is, mindenesetre budiméretű, részben üvegfalú bódékban tartózkodnak ott.

Nem, ez nem törvénysértő: a prostitúció legális, és óh, bár csak oly nagyonlegális lehetne minálunk is, mint amilyen Amszterdamban.

Nekünk Amszterdam kell!

Amszterdam, ahol az egyik sort már Nyíregyháza (az ottaniak így bírják kimondani: Nireggasza) utcának hívják.

Mér’, baj ez? Kiskunhalast meg Amszterdamnak. Most ki járt rosszabbul?

Nyilván a hollandusok: hisz róluk úgy neveztek el egy egész főútvonalat nálunk, hogy itt se voltak. Bezzeg az amszterdami Nireggasza utca! Az azért kapta ezt a szép nevet, mert ezrével fordultak ott meg a nyíregyházi eredetű nők. Egy év a szavatosságuk, utána szétrongyolt vaginával és végbéllel jöhetnek haza megdögleni. De nem mindegyiknek kell, akad, aki ott helyben átcsusszan a másvilágra.

Az önként és öntudatból a prostitúciót választó kiskunhalas-környéki ingatlantulajdonos asszonyok szép sorban mind-mind egy-egy bódét létesítettek saját tulajdonú 53-as út menti ingatlanuk kertjében, mert így kívánnak vállalkozni, na. Hát így. Meg is mondta a rendőr úr a Népszabadság tudósítójának, hogy ezek a nők naponta százezret keresnek. Mármint a jobbak. A rosszabbak csak ötvenet.

Nem közgazdász a rendőr, s a Népszabóság tudósítója sem: nem kell nekik tudni, mi a különbség bevétel és kereset között. A nép meg örül, s látja, hogy ez jó.

Földi Ágnes, a Magyarországi Szexmunkások Egyesületének az elnöke siet is elmagyarázni, hogy információi szerint minden a legnagyobb rendben, a munkások a munkahelyükön legálisan munkálkodnak, a tisztelt fogyasztó pedig ugyancsak legálisan fogyaszt.

Nyilván. Az ember azért megy prostituáltnak, mert saját tulajdonú háza van, kinek-kinek egy-egy. Csakis a földtulajdonos lányok, asszonyok szoktak prostituáltnak állni, ők is előszeretettel útmentinek, ezen belül is kitüntetetten saját birtokukon, önnön házuk kertjében, ahogy illik.

Nagyon életszerű.

Földi Ágnes előbb azzal érvel, hogy a legalitás segít leválasztani a bűnözést, majd amikor kiderül, hogy a nagyon-legális prostituáltak mögött mégiscsak futtatók, emberkereskedők tevékenykednek, s hogy más súlyos bűncselekmények - okirathamisítás, vagyis színlelt háztulajdon-átruházási szerződések - állítják elő a törvényesség látszatát; nos, akkor nem marad más hátra, mint kijelenteni, ő erről nem tudott. Csodálkozunk, vele együtt. Magunk is meg voltunk győződve róla, hogy az utak mentén - ahogy másutt is – a polgári egzisztenciák, a ház- és kerttulajdonosok fognak ezen az úton további előmenetelük felől intézkedni.

Csodálkozunk, nagyon.

Kiskunhalas mindeközben hajthatatlan: sem türelmi zónát, sem budikat nem óhajt megtűrni. Nem foglal állást, nem kutatja a társadalmi hátteret, csak azt hajtogatja, hogy ha egyszer a maffia beteszi oda a lábát, márpedig a prostitúcióval - akármilyen legális is az - be fogja tenni, akkor ki onnan nem húzza azt senki.

Még a végén szegény állószerszámú fogyasztót fogják akarni felelőssé tenni ezért az egész vircsaftért… Hát mit tehet ő erről?

Nem lehetne nálunk is minden olyan szép és jó, mint az igazi Amszterdamban?

Amszterdamot, Mohácsot nekünk!!