Voltam a könyvelőnél. Az irodán vagy hatan dolgoznak, fiatalabbak, idősebbek, férfiak, nők. Arról beszélgettünk, hogy megváltoztak a nyugdíjba vonulás feltételei, hogy én, afféle Ratkó-gyerek, már nemigen kapok nyugdíjat. Épp most emelték fel negyvenre a ledolgozandó évek számát, s hamarosan 65 év lesz a nyugdíjba vonulás életkora. A gyermekszüléssel, egyetemen töltött évekkel kapcsolatos kedvezményeket - huss! - egy tollvonással törölték el. S itt még koránt sincs vége. Mint az igásszamár elé kötött répa, úgy halad előttünk a saját nyugdíjkorhatárunk: lehet sejteni, ki bírja tovább.
Érthető, magyaráztam a könyvelőknek, sokan vagyunk, mi, Ratkó-gyerekek. Sokan voltunk mindig, mióta az eszemet tudom, kilógtunk az országból. Negyvenesével jártunk egy-egy általános iskolai osztályba, nem fértünk be a gimnáziumokba, egyetemekbe, a folyosón szültünk a kórházakban, anyasági támogatást, gyest, mindent kaptunk, csak maradjunk otthon, bár hogy hol: hát a szüleinknél vagy az eltartási szerződéses néninél, mert lakáshoz, de még albérlethez sem jutottunk...
Most meg a nyugdíjrendszerből szorulunk ki: sokan, túl sokan vagyunk. Csak azt tudnám, miért sír a szájuk, hogy a mai fiatalok nem szülnek.
- Szülnek azok, kottyantott közbe az egyik könyvelőnő -, csak nem mind. A színes bőrűek, azok szülnek. Túl sokat is. Csak hát ettől nem lesz nekünk nyugdíjunk, mert dolgozni azt nem akarnak. Csak lopni, meg csalni.
Hát, igen. Jól hangzik ez egy könyvelő irodában. Mi itt együtt az adók és járulékok "minimalizálásán" fáradozunk, magyarul: letagadjuk, elcsaljuk az adót. Persze jó okkal tesszük ezt, hisz partnerünk, az állam minden erejével azon van, hogy szociális, infrastrukturális, egészségügyi vagy nyugdíj-ellátás formájában ne kelljen visszafizetnie nekünk a befizetéseinket.
Tanulság:
Lopni, csalni a cigányok szoktak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése