Kurvajó

(A CoMMMunity közösségi blogon is olvasható)

A Guardian szerint azt mondja Osaka vállaltan nacionalista polgármestere, hogy a második világháború előtt és alatt bekaszárnyázott "kényelmi nők" (comfort women = a megszállt területekről, elsősorban Koreából és Kínából összegyűjtött, bordély-táborokban tömegesen prostitúcióra kényszerített lányok és asszonyok) alkalmazására igenis szükség volt. 

Kellett a hadsereg egybentartásához. "Tessék elképzelni a katonákat - mondja az ifjú polgármester -, akiknek élete folyamatosan kockán forog, akik körül úgy röpködnek a lövedékek, mint az eső meg a szél, hát muszáj valami enyhülést biztosítani a számukra; nos, erre szolgált a "kényelmi nők" rendszere. Ezt akárki megértheti."

Én is értem. Százezres nagyságrendben fogdosták össze a nőket mindenünnen, és kényszerítették őket arra, hogy a japán hadsereg tagjainak szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak, Az idézett Guardian cikk úgy tudja, hogy 75%-uk belehalt a relaxációnak nevezett tortúrába. 

De a háborút, mint tudjuk, nem adják ingyen: erre az áldozatra, a történelem, s ezen belül is a nőtörténelem iránti mély megértésről tanúskodó kései utód szerint, feltétlenül szükség volt. 

Mert mi történik, ha nincs az a sok prostitúcióra kényszerített nő? Még a végén kedveszegetten szétszéled a kamikázék hada, faképnél hagyva a háborút, netán hetesével szamurájcsapatokba szerveződik sorra-rendre megmenteni hazáját a feudális anarchiától: ki tudja? Mindenesetre Japán nyilván sokkal hamarabb kapitulálni kényszerül, s legrosszabb esetben még a két atombombára sem kerül sor -, ami azért már tényleg nagy veszteség lett volna.