Tévébe soha

Íme, itt, nyilvánosan, visszavonhatatlanul kijelentem, hogy soha többé tv magazin műsorba nem megyek be. Nem zavartatom magam többé, ha valakit bárminő komoly okkal helyettesíteni kell: ha beteg, ha szült, vagy ha még ennél is fontosabb dolga van. Nem érdekel, mi az a nélkülözhetetlen és kihagyhatatlan tartalom, amelyet most ez a tv-műsor fog a közönség tudtára adni, s éppen általam. Rám többé senki, se sajtó, se barát, se ellenség ne számítson. 

Tévébe soha.

Pontosabban: egy degresszív feltétel mellett természetesen igen, bármikor.
Minél rövidebb a műsor, s abban az én szereplésem, annál több díjazás ellenében szívesen bemegyek bármely tévébe. Egy ötperces műsor például percenként 100 000 Ft + ÁFA. + egyéb költségek (előzetes telefonbeszélgetés a szerkesztőkkel, a bemutatásra szánt anyagok összekészítése, az időben való megérkezés és várakozás, smink inkluzíve, a műsor előtti esetleges további egyeztetés műsorvezetővel-szerkesztővel, oda- és visszaút): 10%-on, vagyis percenként 10 000 Ft+ Áfa díjazás ellenében számolandó el. 

Ha a szereplésem (nekem hagyott beszédidő) meghaladja a 10 percet, akkor a percdíj csökken: 80 000 Ft + ÁFA, s vele a kiegészítő idő díjazása is. 20 percnél 30 000 + ÁFA, 30-45 perc között 12 000, 45 perc fölött - amennyiben a műsorvezető érdemi felkészültségéről előzetesen meggyőződtem - ingyen is elmegyek.

Indoklás:

Már jó ideje ismételgetem, hogy nem megyek többé tévébe. A mai eset ismertetése mindenkit meg fog győzni.

Itt a CSB-törvény, a sajtó/média a civil álláspontoktól hangos. A ma délelőtti Család-barát c. műsorba szakértőt várnak. A szokott jollyjokerek (Wirth, Tóth, Spronz) elfoglaltak, megkérnek engem, hogy menjek én. Nem szeretnék, elmondom, miért, aztán mégis ráállok. 
Ez volt az utolsó eset.

I. 
Vonaton ülök épp, péntek dél van. Felhív a tévé szerkesztője is, köszöni, hogy vállaltam a szereplést, és elmondja, hogy a műsor a családon belüli erőszakról fog szólni, és hogy jó lenne, ha az érintettek hallhatnának valamit arról, hogy hogyan segítünk nekik, és mit tudunk a bajbajutottaknak nyújtani....
Mondom neki, hogy én nem látok el ügyfeleket, ilyen szempontból én nem volnék igazán alkalmas riportalany, talán mégis valaki más kellene, én afféle elméleti szakember vagyok. "Jaj, csak azt ne mondja, hogy elméleti!" Oké, akkor mondjuk be a segítő szervezetek elérhetőségét: NANE, Patent, KERET Koalíció (elmagyarázom, hogy ez utóbbi a szexuális erőszak áldozatait segítő telefont működtet). "Igen, persze, és még az OKIT-ot, a Telefontanút is, mert ott lesz Németh Ágnes alezredes is az ORFK-tól” (Németh Ágit nagyon kedveljük, hosszú közös múlt – de öt percre két ember: az bizony sok.)
Hát, mondom, így sokat nem fogunk tudni beszélgetni, azt hiszem.
"Jó - folytatódik az előzetes egyeztetés -, akkor most megbeszéljük a kérdéseket, éppen a rövid időre tekintettel: kik lesznek áldozatok, miről ismerjük meg, ha elkezdődött a bántalmazás, és ugye nem csak nőket ér, beszéljünk a férfiakról is, őket is bántalmazzák persze." Azt kérem, hogy a férfiáldozatokat most hagyjuk ki. Ha öt percünk van, akkor azt fordítsuk a lényegre: kell-e törvény, kik az áldozatok, miről ismerik meg a bántalmazót, hová fordulhatnak. Halljanak a segélyszolgálatokról, ez most a fontos.

Kisvártatva még egy szerkesztő felhív, az előző háromnegyed órás beszélgetést újabb negyedórával megtoldva (csak a fentebb ismertetett elszámolás kedvéért rögzítem itt: ez máris 60 000 Ft + ÁFA). Újra végigveszi a kérdéseket. Megbeszéljük, hogy elolvassák, amiket erről írtam, hogy a műsorvezető is tudjon viszonyulni. Megígéri, hogy kiírják a www.nokjoga.hu oldalról a segélyszolgálataink elérhetőségeit, ott fognak kúszni az információk a kép alatt. Megtudom, hogy a rövid műsor után majd ki kell mennem a telefonos szobába, a nézők telefonjait megválaszolgatni, s a végén a műsorvezetővel élő egyenes adásban még visszatérünk arra, hogy mik is voltak a fontosabb problémák.

II.
Ma reggel. Összeszedem a Nők Joga c. röplapokat, jön a taxi, bemegyünk. Smink, fodrász (!). (Egész jó frizurát csinált, látszott, hogy élvezettel dolgozik.)
Szerkesztőnő jön, végigbeszéljük a forgatókönyvet, kijavítom a Patent jogsegély hibásan felírt telefonszámát, megadom a félfogadási időpontokat, ajjaj, otthon hagytam a KERET szórólapomat, felhívom Lídiát, megadja a telefonszámot, bediktálom. Szerkesztőnő telefonon utasítja a feliratszerkesztőket, hogy írják ki ezeket is.
Másik szerkesztőnő jön, megmutatja, hol lesz a telefonos szoba, sőt, bevisz a stúdióba is, ahol még csak a próba folyik, megmutatja, hogy van berendezve. Elámulok. Az IKEA fizet a tévének? kérdezem. Ugyanis az egész egy kifejezetten nagypolgári IKEA-lakásnak van berendezve: kanapé, szőnyeg, kandalló, könyvespolc, tévéállvány, konyha, magas asztal körül bárszékek, (mi, Németh Ágnes rendőr-alezredessel majd ez utóbbiakon fogunk ülni, a rend és a hitelesség kedvéért.) "Nem, az IKEA nem fizet semmit - értetlenkedik a szerkesztőnő -, a vendégek nem szerették az előző berendezést, nem volt kényelmes." (Aha. Képzelhetjük, mennyire volt kényelmes nekünk a magas bárszék!) 

Beállít Koncz Gábor színész. Náthás. Teát!, szól oda a fiatal asszisztensnőnek, aki sűrűn művészurazva hoz is. 
Koncz Gábor lesz előttünk tehát. Korpa közé keveredtünk. Itt nézhető meg, ki is ő. De csak erős idegzetűeknek. (A film, a 2010-es választások előtt készült sorozat - Ígéretek földje - nőkről szóló darabja. A mindig kitűnő Rácz Zsuzsát, a monoki protonáci polgármestert és Kukorelly Endrét látjuk még benne, azt hiszem, Kukorellynek is volna mit a szemére vetni ennek alapján, de az egy másik jegyzet témája leend.)

Mi jövünk. Fölkergetnek a magasított bárszékre, Dióssy Ági és Rátóti Zoltán műsorvezetők futva-lihegve érkeznek a kanapés-konczos helyszínről. Üres tekintet, hibátlan séró. Beindítják a bejátszást, mondván, erről lesz most majd szó. Amíg a rövidfilm megy, a szőke-göndör Krisztinácska, ki a konyhán méregtelenítő diétával szolgál a kedves nézőnek, beindítja a turmixgépet: mi tehát nem csak nem látjuk (mögöttünk a monitor), de immár nem is halljuk, amiről szó van benne - utólag megállapítható: érdektelen is volt. Egyébként sem hallhatnánk, a műsorvezetők ugyanis a bejátszás alatt még a hirtelen helyszínváltástól lihegve megbeszélik … na mit?: az utánunk következő műsorszám még nem tisztázott részleteit. Egy másodperc van még: Rátóti áthajol az asztalon és mélyen a szemünkbe nézve suttogva megkérdezi: "mondják, hogy lehet ezt megelőzni????" Döbbent hallgatásunkra folytatja: "Vagy hülyeséget kérdeztem?" Hát, igen.
Adás! Dióssy Ági első szava: "a férfiakat is bántják ám!" Itt van (Család-barát, 2012., szeptember 24.), meg lehet nézni. 
Tessék ellenőrizni: a segítő szervezetek (NANE, Patent, ORFK, Telefontanú, OKIT, KERET Koalíció) neve és munkássága említésre sem került, telefonszámaik komment nélkül lettek kivetítve, s hogy van segítség, arról szó sem esett. A műsor vége felé, mint mindig, a nagy Herczog Mária szólott a lilaruhás médialiba száján: "Ne csak MINDIG a bántalmazottakkal foglalkozzunk, a BÁNTALMAZÓKNAK IS terápiára volna szükségük!" A két üresfejű és -szívű műsorvezető továbbra sem ért egy kukkot sem semmiből, telefonszám bemondva nem lett, telefonos szobában érintettek meghallgatása nem következett, ők loholtak a következő vendéghez, mi mehettünk haza. 

Ebben a műsorban (saját bevallásuk) mintegy ötven munkatárs dolgozik. Pontosabban hűti a lét. Ehhez mi, szakemberek, kétségkívül nélkülözhetetlenek vagyunk. Végtére is valakibe csak bele kell törölje a körömcipője talpát a médiaember, nemde!