Jelzett szó

Boldogult úrielány-koromban, a szocializmus vérzivataros századai idején azon röhögcséltünk, hogy az elvont fogalmak jelzővel való ellátása valójában a bennük rejlő értelem (ha egyáltalán) szűkítését, netán negálását eredményezi. Demokrácia helyett "szocialista demokráciát" mondtak, s mi felszabadultan vihogtunk valamelyik okos ellenzéki ideológus bonmot-ján: a "szocialista" itt fosztóképző. A "szocialista demokrácia" = nem demokrácia. (Nem is beszélve olyan alapfogalmakról, mint amilyen pl. a "történelmi materializmus" - hiába a szájadra ne vedd! -, ami, ugye, valójában színtiszta idealizmus.)

Fordult a kocka, változtak az idők, kitört a fosztóképzőitől megfosztott demokrácia. Ma, hál'istennek, már minden szavunk, jelzőstül-mindenestül az, ami. Sőt. Csak jelzővel ér valamit.

Itt van mindjárt a bűnözés fogalma. Vagyis nincs itt. Csak ilyen, meg olyan bűnözés van. Van, igenis van cigány-bűnözés, harsogják például vígan a szólás- és gyülekezési szabadság élharcosai, a nácik, meg hát – most, hogy már szabad – mások is. Ők nem körtönfalaznak, hogy szegénység, meg kirekesztés, meg hogy mindenki bűnöz, a cigányok is, nem: ők végre megmondják az igazat.

És nagy bátran kiáll elénk és megmondja az igazat Tarlós főpolgármester is: "Létezik olyan, hogy hajléktalanbűnözés, ha tetszik, ha nem".

Nem lehetett könnyű neki. Az igazság sohase könnyű. Pláne nem az a rózsadombi hajléktalan- és cigánymentő-hordák támadásainak kereszttüzében.

Példát veszek hát róla én is, és nyíltan megmondom nektek az igazságot. Pedig nekem sem lesz könnyű dolgom.

Nekem egyébként azért nehéz a dolgom, mert sajnos nincs megfelelő statisztika, annak ellenére nincs, hogy ezt – az összes személyre vonatkozó adat a részletes elemzés szempontjából alkalmasan nemek szerint bontott gyűjtését – minden elképzelhető európai meg világ-előírás kötelezően ránk rója, nem úgy, mint pl. a hajléktalan státusz szerinti bontást: az ugyanis nem kötelező.

Európa népessége úgy 800 millió. Ebből kábé 400 millió a nő és 400 millió a férfi. Mégis, az EUROSTAT adatai szerint (The life of women and men in Europe - A statistical portrait) az összes bűnelkövető 80-90%-a férfi. (Nálunk ez kb. 86%.) A férfiak és nők által elkövetett bűncselekmények súlyosságára az a szám utal, hogy a börtönnépesség körében már csak 10% alatt vannak a nők, nálunk nem egész 6%. Vagyis az érdemleges bűnelkövetők között nem kevesebb, mint 94%-ot tesznek ki a férfiak.

Szóval ízlelgessük csak: FÉR-FI-BŰ-NÖ-ZÉS.

Egyetlen olyan komoly bűncselekmény-fajta van, amelyben a nők, ha nem is a társadalmi részarányuknak megfelelő, de legalább számottevő arányban részesednek, s ez a családon belüli erőszak körébe tartozó emberölés. Itt minden harmadik esetben nő az elkövető.

Számos kutatás (köztük, figyelem: ritkaság, magyar is van!) tanúsítja, hogy a párkapcsolati erőszak keretei között elkövetett emberölést gyakorlatilag mindig hosszú, éveken át tartó súlyos bántalmazás, zaklatás, erőszak előzi meg, s ezt szinte mindig a férfi követi el a nő ellen, és minthogy a környezet, s kitüntetetten a bűnüldöző hatóságok nem avatkoznak hatékonyan bele ebbe a folyamatba, az nem is ritkán emberöléshez vezet. Az esetek kb. kétharmadában a bántalmazó férfi addig veri és kínozza a nőt, míg az belehal. (Tipikus ítélet: gondatlanságból elkövetett emberölés.) Az esetek fennmaradó egyharmadában a nő sikerrel védekezik, és a támadó hal bele. (Ilyenkor szokott a bíróság különös kegyetlenséget meg előre kiterveltséget megállapítani. Mégiscsak egy férfi volt az áldozat, vagy mi.)

De a többi bűncselekményfajta, még azok is, amelyekben az átlagnál magasabb a nő-elkövetők aránya (s hogy hanyadrendű elkövetőkről is van szó, arról a magyar statisztika hallgat, pedig volnának sejtéseim!), amilyen pl. a lopás, vagy a kiskorú veszélyeztetése, egyértelmű férfitöbbletet mutat. Még egy kivétel adódik: s ez az újszülött-gyilkosság. Azt valamiért mindig a nő követi el, általában egyedül (állítólag).

És még így is, részletek nélkül, a súlyosság, a veszélyesség beszámítása nélkül is: összvissz 14% a nők aránya a bűnelkövetők között.

Kimondom hát bátran: férfibűnözés.

Lom, blicc, politika

Tegnap este a Rózsadomb tetején a Vérhalom téri buszmegállóban feltűnően sokan, vagy tizenketten várakoztak. Lehet, hogy ebben a buszmegállóban még összesen nem állt ennyi ember? Talán ezért ijedt meg az este 3/4 8-kor a megállóba begördülő, szinte teljesen üres busz vezetője. "Ennyi ember... itt?"

A Rózsadombon tegnap lomtalanítás volt. A buszsofőr azért nem nyitott ajtót, sőt, az óvatlanul először még kinyílt első ajtaját is azért zárta sebtiben be, mert a megállóban cigányok álltak. Tízen-tizenketten: férfiak, nők, gyerekek

S noha az önkormányzat évek óta mindent megtesz azért, hogy a lomiipar ne tudja meg, hol van épp lomtalanítás, az mindig kitudódik. S a cigányok jönnek, s összeszedik, amit ott találnak. Nem lopnak, csak elveszik, ami ki van téve.

Szegény buszsofőr, azt se tudja, hol áll a feje. Ha fölengedi őket, 12 jegy nélküli utast enged föl a buszra, mert ki látott már lomizó romákat buszbérlettel utazni??

Ha meg nem nyitja ki nekik az ajtót, akkor diszkriminál, fajüldöz. (Fel is fogom jelenteni.) Pedig ő csak a BKV érdekeit védi a potyázóktól.

Én nagyon mélyen, mondhatni, empatikusan megértem a bliccelő cigányokat. Hiszen csak politizálnak. Voltak idők, amikor még én is így politizáltam. (Politika, mint a közösség életében való részvétel.)

Messze felnőtt ember voltam már (80-as évek), amikor egyszer realizáltam magamban, hogy állandóan lógok a közlekedési eszközökön, s hogy ez talán nem egészen van rendben így. A RENDSZERrel (amibe akkoriban nem egészen indokolatlanul, de azért nagyon pontatlanul beleértettem a BKV-t is) szembeni idegenkedésem következtében sokkal pontosabb információim voltak arról, hogy mikor ér a kalauz abba a megállóba, amelyen én szállok le a HÉVről, mint hogy mennyibe kerül egy bérlet vagy egy jegy. Továbbá koronként változó, ám mindvégig kitűnő módszerekkel rendelkeztem a közlekedési jegyek reciklálására, a mégis esetleg megvásárolt bérletszelvény átruházására stb. Ennek az egész dolognak csak egy eleme volt a szegénység, pénzhiány, takarékosság stb. Legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb összetevő volt a társadalmon kívüliség (érzése), a szembenállás, a harag. A BKV - érzelmektől átfűtött politikai hovatartozásom felől nézve - az "establishment" megtestesülése volt. (Mai információink, hogy úgy mondjam, nem eléggé cáfolják ezt az akkori érzést - lásd BKV-botrányok.)

Voltam Párizsban, másodszor. Az első ízben - fiatal, 22 éves stoppos lány - minden alkalommal úgy mentem át a metró jegyellenőrző kapuján, hogy tigrisugrással átugrottam (mint mindenki szinte, legalábbis akkor én úgy érzékeltem). A második utazás 6 évvel később került sorra, s immár rendesen vettem és kezeltem a jegyet, és azt magyaráztam magamnak is, másoknak is, hogy már öreg vagyok, én már nem tudom átugrani a kaput. Aztán az egyik megállónál kiderült, hogy ott kifelé menet is be kell dugni a jegyet az automatába, pedig én út közben már eldobtam valahol, úgyhogy kénytelen voltam azt a kaput a régi jó tigrisugrással kivételesen átrepülni, majd pedig ugyanazzal a lendülettel magamba szállni: igen, én része vagyok a közösségnek, elfogadom a társadalmi normákat: nem lopok.

Azért a magyarázat - ha szép is - nem ennyire egyszerű. Igen közeli barátnőm, kinek a Jóisten karcsú, törékeny termetet, kortalan külsőt ajándékozott, s egyébként nem kifejezetten sújtotta nélkülözéssel sem, valamint jó, érdekes munkát - egyetemi kutató, oktató - is biztosított neki, még a legutóbbi években is diákbérlettel járt, mert el tudta intézni az igazolást, s mert a felületes ellenőri szemek nem szúrták ki ötven felett sem, hogy már elmúlt húsz. Kedvezményes jegye volt az uszodától a múzeumokig, nem is tudom, nem egyenesen a diákigazolványtól a nyugdíjas kedvezmény túlpartjára vitte-e át a jó sora. 65 felett - az is itt van mindjárt - már egészen ingyen utazhat. Ő is része a közösségnek, ő is elfogadja, sőt, picikét, na persze csak egészen csöppet ártalmas mértékig, el is forgatja a társadalmi normákat. Nem lop, csak elveszi, ami ki van téve.

Ami belülről kedvezmény, kívülről blicc. Kettő között a politika.

A cigányok közül hány százalék diákoskodhat diákbérlettel, hány százalék élvezhet nyugdíjas kedvezményt, és hány éri meg a 65 éves életkort, hogy végre beérkezvén, legálisan is ingyen ringatózhasson a RENDSZER valamelyik szimbólumán?