A következő címkéjű bejegyzések mutatása: női kvóta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: női kvóta. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 15., szerda

Majomország - 1. Vita a női kvótáról az Európa Pontban



Hahaha, hogy ez milyen vicces, női kvóta, hihihi! A Millenárison, az Európai Unió - mekkora szerencse, hogy ezek nem tudnak magyarul - Információs Központjában magyar celebek "vitatkoznak" a női kvótáról.
Egyik színész kacag-göcög, hú, de humoros, másik színész ugyancsak röhög, viccel, szájukon és a teljesen érdektelen, kicsoda, ám egy értelmes mondatot kinyögni sem képes, viszont, mint megtudjuk 202 cm magas olimpikon, egy olimpiknyica, valamint egy ugyancsak felejthető nevű tévésnő száján a női kvóta és a matriarchátus összemosódik, 2. sz. színész csinoska újságíróval karban üvöltve a pék-képviselők létszámát kéri számon az Európai Parlamenten, hiszen ha a nőknek jár az arányos képviselet, a pékeknek pont miért nem?  1. sz. színész végül felmutatja a Willendorfi Vénusz dagadt alakjáról készült fotót, mondván, hogy amikor ez a hölgy volt a miniszterelnök, minő gazdagság és jólét honolt... 

Nézzétek csak, ahogy az Európa Pontban a magyar értelmiség legjava adja elő Weöres Sándor Majomország c. versét - csak hát belülről, és persze a saját szavaival.

Istenem. Majomország.
-- 

2010. november 18., csütörtök

Le a kvótával!


(Megjelent a CoMMMunity blogon)


Lássuk be: a kvóta nem jött be. Hiába alkalmaztuk a gyengébb nemnek előnyt biztosító eljárást, mégsem az alkalmasak, még csak nem is az alkalmasabbak vagy legalább a még mindig a legalkalmasabbak ülnek a különféle választott posztokon. 
Pedig tényleg nyomtuk őket, kvótáztunk rogyásig hatszor két választás alkalmával is, töretlenül.

A pártok listáin a befutó helyeken, és a fontosabb települések egyéni kerületeiben általában 80-90 százalékos kvótával éltünk. Ebben a kérdésben speciel nagyjából megvan az összpárti konszenzus. Kisebb-nagyobb eltérésekkel minden párt támogatja a kvótát: még az idén is – holott most aztán tényleg mindenki minden kákán kereste a csomót – egyetértés volt abban, hogy használni kell a pozitív diszkrimináció eme – egyébként köztudottan csak időlegesen bevethető – eszközét.

Sajnálom, lehet, hogy tévedés volt.

Pedig nem csak a kvótával segítettük őket. Megpróbáltuk kompenzálni az átlagosan alacsonyabb képzettséget, kevesebb tapasztalatot, gyengébb kommunikációs képességet, rosszabb tanulmányi és munkateljesítményeket…

Mostunk, vasaltunk rájuk, 
elébük tettük az ételt, neveltük a gyerekeiket, 
kitakarítottuk a lakásukat, bevásároltunk, 
elláttuk idős mamájukat, gondoztuk a papát, levittük a kutyájukat, 
biztattuk, támogattuk őket, 
legépeltük a másnapi beszédüket, megírtuk a doktorijuk lábjegyzeteit, 
kihallgattuk őket a vizsgák előtti éjszakákon, 
jegyzeteltünk, bankügyeiket intéztük, ötleteket adtunk, 
otthonunkban türelmesen várakoztunk, amíg ők izzadva csapatépítettek a vadászházban… 
szóval igyekeztünk.

Nem, nem megy. Egyszerűen nem tudnak kiállítani maguk közül elegendő alkalmasat és kész: ennyire képesek.

Azt hiszem, le kéne vonni a tanulságot, s visszavenni egy kicsit a nagy igyekezetből. 
A következő alkalommal legalább minden második helyen mégiscsak nőt kéne indítani, talán valamivel jobb eredményre jutnánk úgy.