Hála Istennek, az idén is lement a töri-érettségi, s a Jövő Reménységei ceruzájuk végét rágva mutathatták be, természetesen a források és ismereteik segítségével, hogy miképp változott meg a nők helyzete a munkavállalás tekintetében az első világháborútól a harmincas évekig, hogyan vált a prostitúció, meg a többi (kedvencem a béranyaság, mint munka), az aranykorban még a meghitt otthon intim világán belül, ámde ingyen végzett tevékenység az öntudatos, dolgozó nő fizetés ellenében végzett munkájává.
Hoppá! jut eszembe, itt most valamiért nem legősibbmesterség, mindigvoltmindiglesz, hanem a polgári társadalom vívmánya: kinek mikor mi esik kézre, ugyebár.
Mindenesetre nagy örömünkre és megnyugvásunkra végre a Feminista Történettudomány is elnyerte méltó helyét a kánonban, s immár érettségi tétel lett.
Tetszik ez nekem, nagyon.
Vegyük csak komolyan a dolgot. Ne szöszöljünk most azon, hogy az első világháború előtt mi volt és mi nem... nem vagyunk mi történészek.
A nők az otthoni tevékenységeiket - olvasom a forrástáblázatban -, úgyismint kedvesség, szórakoztatás, miegyéb, a hirtelen jött polgári átalakulás jegyében mindenféle pénzkereső, elidegenült munkára váltották: pénzért nem a saját gyereküket szülik, hanem a másét, nem a saját örömükért szexelnek, hanem a máséért stb.
Mit tettek eközben (na jó, kicsit korábban kezdték) a férfiak? Házépítő családfőből áccsá, házgyári betonszerelővé, (az urasági) földet túró zsellérparasztból agrármérnökké, a saját portája körül rendet tartó páter familiászból maffiózóvá, illetve bérgyilkossá... tessenek csak rátekinteni a bűnügyi statisztikákokra: a bűncselemények 85%-át férfiak követik el.
Mér'? Az is munka, s legalább annyira jövedelmező, mint a béranyaság, és nem sokkal veszélyesebb, mint a prostitúció.
Most, hogy mi mennyire legális... rendben, vitatkozzunk.
Sem a béranyaság, sem a prostitúció nem legális.
(E tekintetben a prostitúció témakörében zavar van: sokak szerint, mivel a prostiuáltat nem bünteti a törvény, a prostitúció is legális. De hát a prostitúció - mint általában a háztartáson, családi intimitáson kívül, fizetés ellenében, szervezetten, polgári normák szerint végzett munka - nem csak a "munkavégzőre" tartozik. Márpedig a prostitúció - ezen intézményesült tevékenység - minden nélkülözhetetlen kelléke: a futtatás, a kerítés, a szervezés, a hirdetés felvétele és közzététele, bordély s effélék működtetése, helyiség rendelkezésre bocsátása stb. tilos, de még csak élni belőle sem szabad senki másnak, mint a prostituáltnak magának, aki viszont ezen a címen immár nem adhat számlát, mert, IGENIS, törölve lett a szolgáltatások jegyzékéből... hm.)... Szóval hagyjuk.
Ott vagyunk tehát, ahol voltunk. Egyszerűen ez a realitás. A nők (legalábbis bizonyos csoportjaik) prostitúcióban, illetve béranyaságban intézményesítik s váltják megélhetésre velük született nőiességük zálogát, az érzékiséget, kedvességet, termékenységet, a férfiak meg (szintén bizonyos csoportjaik) bérgyilkosként, szervezett bűnözőként kamatoztatják az idők kezdete óta sajátjukként értékelt ... miképp is fogalmazzak... megvan: határozottságukat. Okés?
Szerintem értek mindent, át lehet engedni engem is a töri érettségin.
