16 év

(A CoMMMunityn is olvasható.)

Tizenhat éve verte rendszeresen a nőt és a családot. A fiút különösen gyakran alázta szarrá. A másodfokú bíróság enyhítő ítélete szerint "a büntetlen előéletű vádlott esetében a kisebb mértékű szabadságvesztés is megfelel a büntetési céloknak".

A fiú ugyanis a 16 éve folyó rendszeres bántalmazásnak, s ezzel szoros összefüggésben az anyja és a gyerekek folyamatos kifosztásának hirtelen tehetetlen haragjában úgy vetett véget, hogy fölkapott egy konyhakést és belevágta az apjába.

A szon.hu tudósítása:

„A tényállás szerint S. Krisztián egy családi házban élt apjával, anyjával és testvéreivel Nyírmadán. A családfő évek óta alkoholista volt, rendszeresen verte volt feleségét, bántalmazta gyermekeit, így a vádlottat is. Több alkalommal azzal fenyegette meg családtagjait, hogy – engedéllyel tartott – vadászlőfegyverével lelövi őket, és öngyilkosságot fog elkövetni.

Az 52 éves férfi 2011. július 26-án reggel a postástól átvette a vádlott anyjának járó pénzt, majd azt barátjával egy közeli kocsmában elitta – olvasható a vádiratban. A fiatalember összetalálkozott apja ivócimborájával, és kérdőre vonta az elköltött pénz miatt. Erre a férfi felháborodva elindult a vádlott felé, aki úgy meglökte, hogy hanyatt esett, és eltörte a csuklóját.

A fiatalember később a házukban találkozott ittas apjával, aki barátja bántalmazását kérte számon rajta, rákiabált és hasba ütötte. A vádirat szerint ekkor S. Krisztiánt “az őt ért indokolatlan testi erőszak és az évek óta tartó fizikai, lelki bántalmazás következtében felgyülemlett indulat kerítette hatalmába”, emiatt először ököllel fejen ütötte apját, majd egy konyhakést megragadva megszúrta a nyakát és a mellkasát.

...”

Nomármost miféle büntetési céloknak felel meg az a „kisebb mértékű” – azért az a kisebb még enyhítés után is három év, jó magaviselet esetén feltételesen felezhető – szabadságvesztés?

Nézzük csak a tényleges felelősöket.

16 évvel korábban a későbbi elkövető 7 esztendős volt, testvérei nyilván kisebbek.

Hol is volt a 16 év alatt az iskola? A háziorvos? A gyermekjóléti szolgálat? A családsegítő? Észrevették, hogy dadog, rosszul tanul, fél, nem jár be, nincs kész a leckéje, agresszív – és sorolhatnám – a sok gyerek? S ha észrevették, akkor kit vontak kérdőre? Az apát-e, hogy miért iszik? Hogy miért ver? Mondta neki valaki, hogy gyermeket verni bűncselekmény, és fel lesz jelentve? A család és a gyermek jólétéért buzgólkodó intézmények tekintetében mely célt szolgál e büntetés?

És aki a vadászfegyverre az engedélyt megadta, s újra és újra megújította, holott emberünk szabad szemmel is látható volt a falu kocsmájában 16 hosszú éven át? Az ő esetében milyen vonatkozásban fog a büntetési céloknak megfelelni a fiatalember másféléves sitten tartása?

Na és a bíróság? Amely most – egy másik kollégium persze – a fiút elítéli, annak idején megosztani rendelte ezzel a vadbarommal a családi házat: a bíróság saját bűnét tekintve miféle módon felel meg a büntetési célnak a fiatalember jómagaviselettel könnyítve elérhető másfél éves szabadságvesztése? Innentől a tisztelt bíróságok tudni fogják, hogy kisebb társadalmi kár a bántalmazót kizavarni a házból, mint a tulajdon (de csak a férfié!) szentségét harsogva benn tartani?

Hát a postás? Őt miképp és hogyan fogja a büntetés eme formája jobb belátásra bírni? Ezentúl nem fogja átadni a nyilvánvalóan általa is jól ismert férfinak az elvált felesége pénzét – pénz számolva, asszony verve –, hogy hadd igya el a teremtés koronája mint mindig, most is, a gyerekek tornacipőjét, nyaralását, mindent?

Na és a rendőrség? Az enyhített büntetés hatására többé nem küldik haza az asszonyt a rendőrség kapujából, hogy ugyan, ne tegyen már följelentést, mert miből fog megélni, ha elviszik az urát és nem lesz, ki a szomszéddal eligya a pénzét, mi?

A családját kizsákmányoló, terrorizáló, rettegésben tartó baromállatot nem fékezi sem ember, sem hatóság. Az ütlegek, a fenyegetés és zsarolás nem lépik át a hivatalból indítandó büntetőeljárás küszöbét, a nő és a gyerekek szenvedése nem sarkallja közbelépésre a szociális és gyermekvédelmi szerveket. A hatóságok várnak: hátha valaki – egy nő vagy egy gyermek – végre kezébe veszi a kezdeményezést…, ami persze önbíráskodás, s ezt fejlett jogállam semmi esetre sem nézheti tétlenül.

Most a fiú bemegy a börtönbe, a csökkentett és várhatólag feltételesen tovább felezett büntetését tölteni. Ezzel a bűncselekménnyel – emberölés – nyilván nem a közlekedési szabálysértők közé teszik. 16 év otthoni amatőr csicskáztatás után még másfél év professzionálisban is részesül – ez bizonyára megfelelően szolgálja a büntetési célt.