A Civil Nők listán ajánlottam tegnap ezt a Nőkért.hu-n megjelent írást (szerző: Mózes Emese), de azért erős ingert érzek, hogy vitassam is, ne csak ajánljam.
Ajánlom, mert végre egy cikk, amelyik egyben látja a nők elleni hátrányos megkülönböztetés különféle formáit.
Ha nem volna ilyen csüggesztő a téma, egyenesen úgy fogalmaznék, hogy üdítő végre összefüggéseiben olvasni az eltérő társadalmakban más és más sajátosságokat öltő, ám egységesen mégiscsak a nőket sújtó (és persze a férfiaknak kedvező) egyenlőtlenségeket - minél nagyobb az egyenlőtlenség, annál durvább erőszak kell a fenntartásához. Mi, itt a világ boldogabbik szegletében, megússzuk néhány individuális asszonygyilkossággal (szerelemféltés persze!), egy kis prostitúció, pornó, emberkereskedelem, szőkenő vicc, nemi erőszak, meztelen reklám, coki a politika meg a gazdaság helyett stb... Másutt azonban nőnek születni kész katasztrófa: direkt jót tesznek veled, ha magzatként kimetszenek, ha mégis megmaradsz, nem kapsz enni, ha túléled, gyerekként eladnak szexrabszolgának, ha nem is, még kislánykorodban kőkéssel, soha helyre nem hozhatóan szétvagdossák a nemi szervedet, ha ezt nem is teszik, állandóan rejtőzködve, ellenőrzés alatt kell élned, minden fontos kérdésben mások döntenek (közben persze azt hallgatod állandóan, a világ minden nyelvén, hogy cherchez la femme) - ha egyáltalán van miről dönteni, mert jobbára csak az éhezés van és a szégyen, ha esetleg lánygyereket szülsz, de különben mehetsz öngyilkos merénylőnek is, ha épp ambíciókkal vert meg a sors, vagy ha sokadik gyerek vagy már a családban - természetesen ezt is önként, szabadon, önmegvalósítás gyanánt, mint annyi mindent, amit a nők csinálni szoktak (szemben szegény férfiakkal, akik önmaguknál hatalmasabb természeti vagy transzcendens erőktől hajtva többnyire mindent kénytelenek az előnyösebb végénél megfogni).
Vitatom viszont, mert a cikk úgy állítja be ezt a dolgot, mint valami természeti, mi több, természetfeletti csapást. Holott hát társadalmi ez, és nem holmi felsőbb bosszú vagy ítélet eredménye, hanem a rendelkezésre álló javak megszerzésének és elosztásának egy jól bevált - és más vonatkozásokban is egyébként sikerrel alkalmazott - modellje.
A javak (hatalom, kompetencia, pénz, presztízs, tudás, hozzáférés, információ, tér, sebesség, idő, ezen belül szabadidő, pénz- és társadalmi tőke stb., stb.) a társadalom egyik csoportja számára előnyös elosztását nem adják ingyen: azért újra meg újra meg kell harcolni. Ezt a harcot nevezzük nők elleni erőszaknak, annak minden - ideológiai, propaganda, csoportos és egyéni erőszak, szóbeli, gazdasági, fizikai, szexuális elnyomás - változatával együtt. Ajánlom analógiának a nemzeti, faji, vallási erőszakot - kinek mit sikerül megfigyelni jobban (nők elleni mindenütt van, a tudós megfigyelők nagy szerencséjére) - sok hasonlóságot mutatnak a nők elleni erőszakkal, meg persze egymással is.
Ja és van még egy közös vonásuk: rövid távú, viszonylagos jóljárásokkal tarkítva bár, de mindenkinek rosszak, az egész társadalomnak ártanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése