A recenzió recenziója

Ma ezt írtam olvasói kommentként az Irodalmi Centrifugába, amely recenziót közölt az állítólagos Robert Yugovic Olja c. regényéről:

"Szerintem nagy hazugság, ami a közlemény végén van, hogy "A regény a LILJA 4-EVER című filmhez hasonlóan dolgozza fel a lánykereskedelem és a prostitúcióra kényszerítés férfias bűneit és női kiszolgáltatottságát."És ezt a hazugságot csak fokozza, hogy az ICA recenzense a közhelyesen szentimentális és veszélyesen hamis regény ismertetését az igazán művészi Lilja 4-Ever képeivel illusztrálja.

A könyv borítója találóan és őszintén tükrözi a regény színvonalát.
Persze a tök tájékozatlan olvasónak talán jó, hogy ebből a regényből megtudja, a prostitúció nem fenékig tejfel, hogy kényszer és erőszak hatja át. De azért a minden belevaló férfiolvasót garantáltan felizgató leszbiszerelem, meg a vérbő szerb maffiózó valójában becsületes lelke és érző szíve, na meg a kőgazdag skót királyi herceg vagyona, amelyet főhősnőnkre hagy, hogy majd, ha már a húgocskáját is kimentette, legyen minek szárnyán a kanadai földi mennyekbe szállni... hát, nemtom, hol hasonlítható a Lilja 4-Everhez!

Ja, elfelejtettem mondani, hogy a világszép Olja, aki 15 évesen durva erőszak révén kerül a futószalag-szerű szexiparba, akit utána 10 éven át a legválogatottabb kínzások, terhességek, abortuszok, láb-, borda- és nemtommitöréssel járó hegyről ledobás és effélék után 25 évesen (a jelzett 10 évet egyébként a felsoroltakon kívül azzal töltötte, hogy több nyelven megtanult anyanyelvi szinten, bevágta a világtörténelmet, továbbá a műveltséget, mint olyant, valamint a spanyol etikettet) pont olyan gyönyörű és kívánatos, mint volt, a sok leírhatatlan durvaság és életveszély és hasonlók között azért jól megtanulta élvezni a szexet, szeretni az életet stb. Szóval tuti heppiend van, olvassátok csak nyugodtan, nem fogja az álmaitokat zavarni."

És nagyhirtelen el is küldtem. Pedig még csámcsoghattam volna, lenne min. Például azon, hogy Olja attól olyan világszép szőke hosszú lábú, internacionálisan tökéletes, hogy bár moldáv, ezekről közudomású, hogy egytől egyig rövid lábúak, szőrösek, vastagderekúak, de az ő anyukáját (valamennyiünk szerencséjére) a megfelelő pillanatban megerőszakolta egy orosz katona, akiről ugye mondani se kell, hogy magas és szőke és persze sportos alkatú volt...

Az orosz katonák tudvalevőleg ontológiailag nemierőszakolnak, csak hát a regény időbeli értelmezési tartományában nem szerepel Moldáviát épp megszálló orosz hadsereg, minthogy Olja az 1980-as években kellett, hogy szülessék... Na, ezt hogy oldjuk meg? Hát, mondjuk azt, hogy az orosz katona be volt rúgva, apu meg szidta a Lenint... Ezért erőszakolták meg háborún kívül anyut a békeidőbeli küldetésüket töltő ivánék, de ez kivételes eset volt (ha nem lett volna, akkor nem Olja volna az egyetlen bársonyos bőrű, szőke, hosszúlábú moldáv prostituált, ugyebár). 

Gorcu nevű falu szerintem nincs, a bánya, amelyben Olja apja és az egész környék dolgozott, valószínűleg nem létezhetett: Moldávia löszös talajú sík vidék, semmiféle kitermelőipara nincs, mindegy, a regény szerint a bányát most, a SZU összeomlását követően, amerikai tulajdonba vették, és az emberek dollárban veszik föl szánalmas fizetésüket, vályogházakban laknak, villany nincs...

Jujj.

Hát ez az a regény, amely mint a valóság nagy megmondója áll elénk, egy tutkó igazat mondó - mert mi vesztenivalója lehet neki - börtönben ülő szerb-magyar maffiózó őszinte vallomása.
Figyelmezzetek, emberek, a nemzetközi szexipar nem haboskakaó!

Köszönjük, Robert, köszönjük. Kellett ez a tiszta hang.