Örömhír

Szerény javaslat Update

Borbély Szilárd Szerény javaslatában a lényegre tapintott: ha se tulajdon, se munka, akkor értelmes - s ekképp egyáltalán: - emberi életről sem beszélhetünk. Kell valami alkalmas megoldás erre a problémára, minthogy ma az emberiség mind nagyobb tömegeit sújtja a tulajdon és a munka teljes hiánya, s ezért az emberiség százmilliói kénytelenek szubhumán vegetálással beérni egész életük során.

Borbély Szilárd Jonathan Swift nyomdokán haladva azzal a szerény javaslattal él, hogy vezessük be, illetve legalizáljuk ismét a rabszolgaságot. A sok munka- és tulajdon nélküli ember egyik felét adjuk oda a másiknak: egyiknek tulajdona, másiknak munkája lészen, s minden helyreáll.

Mindenkinek melegen javaslom a cikk elolvasását, mert remek, okos, körültekintő.  Tényleg nagyon jó írás.

De nem állhatom meg, hogy világgá ne kürtöljem az örömhírt: íme, meg is valósult, vagy legalábbis megvalósulóban a nagy terv.

Hiszen már most százezreket és milliókat adnak s vesznek az emberhús-piacon, nem annyira étkezési, mint inkább használati célra, máris az eredetileg elképzeltnél sokkal többrétűen valósítva meg a célt, amelyet Borbély Szilárd kitűnő fejtegetése elénk tárt. Nem csak a tulajdon és a munka, de az élő játékszerek és eszközök piaca is forr, sistereg.

És jól is van ez így.

Ugye, a világ nagyobb felén olyan emberek milliói élnek, akik egyáltalán semmi használhatót nem tudnak termelni, létrehozni önmagukon, illetve a szaporulatukon kívül. A világ kisebbik felén meg olyanok, akik az általuk megtermelt javakat felhasználni, a megkeresett jövedelmet elkölteni képtelenek.

Nos: már bontakozik is a megoldás.

A prostitúció és marketingje, a pornográfia, valamint beszállítója, az emberkereskedelem már ma elvégzi annak a gigantikus feladatnak a dandárját, amelyet Borbély Szilárd Szerény javaslata felvázolt.

Szokott sírni a szánk (az enyém is, bevallom), hogy milyen kockázatos, veszélyes foglalatosság a prostitúció, hogy a prostituáltak halálozási rátája többtucatszorosan (!!!) fölülmúlja a normál populációét, hogy a prostituáltak átlagosan nagyon fiatalon halnak meg, hogy súlyos fizikai és pszichológiai károkat szenvednek, hogy a prostitúció a legveszélyesebbnek tekintett foglalkozásoknál is sokszorosan nagyobb halálozási kockázatot jelent... És? Hát épp ez a dolog értelme! Hát hová tennénk azt a rengeteg embert? (Többségük nő.) Meg akarjuk várni, hogy megöregedjenek? Hogy ránk öregedjenek - hogy úgy mondjam?

Na ugye. Legalizáljuk a rabszolgaságot. Igaza van Borbély Szilárdnak: "A tőzsdei emberkereskedelem bevezetésében komoly kitörési lehetőség sejthető, és az államok számára jelentős bevételt eredményezhetne", azzal a kiegészítéssel, hogy már most is. Már most is itt zsizseg kezünkben a kitörés, és már most is óriási bevételek ütik az államok markát.

Az amszterdami Nyiregyhazautca nevet viselő ablaksoron ácsorgó magyar nők és lányok a legalizált szexpiacon napi 150 eurót fizetnek az ablak bérléséért legális, bejelentett, az államnak tisztességgel adózó hollandus állampolgároknak. Ugyanők havi 1500 euróért bérelnek lakást, általában többen egyet, olyan is van, hogy hatan - vagyis a törvénytisztelő, adózó holland lakástulajdonos akár 9000 euró után is adózhat nagyon törvénytisztelően, az ugyancsak el nem hanyagolhatóan törvénytisztelő holland államnak.

A magyar (igen sok esetben fiatalkorú, vagy a 18-at épp csak hogy elért) nő hetente hét nap, naponta minimum 8 órát, de jobbára tízet, tizenkettőt - khm. - dolgozik, illetve áll-ül az ablakban, tehát ahhoz, hogy ott lehessen nap mint nap, lakással együtt 6000 eurót tejel bérleti díj gyanánt havonta. Máris teljesített valamit. Hát hol tudott volna ekkora adóképes jövedelmet termelni bárkinek is másutt?

Ehhez a 6000 euróhoz napi 5 pornón ajzott világpolgárt elégít ki, s majd csak ez után jön a többi jövedelem, amit azért kell előállítania, hogy egyáltalán ki- meg visszautazhasson, hogy ehessen (nem sokat, mert nem kell meghízni), hogy tarthassa a (nem, nem létező!) stricijét, annak szervezett bűnbandáját, kenhessék miből a rendőröket itt is, meg ott is, a hamis személyi papírokra is kell valamennyi, mert tényleg nem mindenki múlt még el 18 (na, hát a fiatalnak van a nagyobb keletje, és kész) - meg az emberkereskedők, meg a gyerek, meg a család, meg az adósság... Most mondja valaki, hogy a Nyiregyhazautca magyar prostituáltja értelem és cél nélkül tengeti napjait.

Ugyanakkor szerintem merő képmutatás a nő kereseteként feltüntetni a bevételt, amelyet tulajdonosainak kitermel. Persze, eszik belőle meg öltözködik, lakkozza a körmét és drogot vásárol, de ezek mind a használat költségei. Nekünk, szabadoknak az efféle kiadások a magánszféránk részét képezik, az ő esetében azonban mint olaj a fogaskeréken, mint benzin a tankban: működési költség.

És ne fárasszuk már magunkat annak bizonygatásával, hogy a prostitúciót választotta, ő maga akarta magának, mert szereti a könnyen szerzett pénzt, meg mert olyan szexmániás. Hát mi közül választott volna, kérem?
Ellenkezőleg! Örülhet, mert ki lett választva, hasznot hajt, értelme van az életének. Másnak még ennyi sem jut ám!

Legyen, igen, legyen nálunk is legális (úgyis az!), adózzanak a stricik, mint finom közvetítő-vállalkozók, adózzanak a bordélytulajdonosok, emberkereskedők, hústőzsde-cápák, s adózzanak az apák és anyák, kik már csecsemőkorban jó pénzért eladják gyermeküket a bordély-óvodába, ahol tisztes tulajdonosok megfelelő előképzést nyújtva, különösebb faxnik nélkül biztosítják számukra a nekik rendelt jövőt. Be kell látnunk, hogy a szépség- és pornóipar mostani igyekezete kellő számú elő-felkészített prepubertás-korú alany begyűjtésére kisipari gányolás ahhoz képest, amit egy legalizált csecsemőkereskedelem és kisded-kiképzés jelenthetne az ígéretesen fejlődő rabszolgapiac kielégítésére.

Ki van ez próbálva: így megy az élen járó Indiában, Thaiföldön és sok helyen másutt is. Ne finnyázzunk: legalizáljunk.

A recenzió recenziója

Ma ezt írtam olvasói kommentként az Irodalmi Centrifugába, amely recenziót közölt az állítólagos Robert Yugovic Olja c. regényéről:

"Szerintem nagy hazugság, ami a közlemény végén van, hogy "A regény a LILJA 4-EVER című filmhez hasonlóan dolgozza fel a lánykereskedelem és a prostitúcióra kényszerítés férfias bűneit és női kiszolgáltatottságát."És ezt a hazugságot csak fokozza, hogy az ICA recenzense a közhelyesen szentimentális és veszélyesen hamis regény ismertetését az igazán művészi Lilja 4-Ever képeivel illusztrálja.

A könyv borítója találóan és őszintén tükrözi a regény színvonalát.
Persze a tök tájékozatlan olvasónak talán jó, hogy ebből a regényből megtudja, a prostitúció nem fenékig tejfel, hogy kényszer és erőszak hatja át. De azért a minden belevaló férfiolvasót garantáltan felizgató leszbiszerelem, meg a vérbő szerb maffiózó valójában becsületes lelke és érző szíve, na meg a kőgazdag skót királyi herceg vagyona, amelyet főhősnőnkre hagy, hogy majd, ha már a húgocskáját is kimentette, legyen minek szárnyán a kanadai földi mennyekbe szállni... hát, nemtom, hol hasonlítható a Lilja 4-Everhez!

Ja, elfelejtettem mondani, hogy a világszép Olja, aki 15 évesen durva erőszak révén kerül a futószalag-szerű szexiparba, akit utána 10 éven át a legválogatottabb kínzások, terhességek, abortuszok, láb-, borda- és nemtommitöréssel járó hegyről ledobás és effélék után 25 évesen (a jelzett 10 évet egyébként a felsoroltakon kívül azzal töltötte, hogy több nyelven megtanult anyanyelvi szinten, bevágta a világtörténelmet, továbbá a műveltséget, mint olyant, valamint a spanyol etikettet) pont olyan gyönyörű és kívánatos, mint volt, a sok leírhatatlan durvaság és életveszély és hasonlók között azért jól megtanulta élvezni a szexet, szeretni az életet stb. Szóval tuti heppiend van, olvassátok csak nyugodtan, nem fogja az álmaitokat zavarni."

És nagyhirtelen el is küldtem. Pedig még csámcsoghattam volna, lenne min. Például azon, hogy Olja attól olyan világszép szőke hosszú lábú, internacionálisan tökéletes, hogy bár moldáv, ezekről közudomású, hogy egytől egyig rövid lábúak, szőrösek, vastagderekúak, de az ő anyukáját (valamennyiünk szerencséjére) a megfelelő pillanatban megerőszakolta egy orosz katona, akiről ugye mondani se kell, hogy magas és szőke és persze sportos alkatú volt...

Az orosz katonák tudvalevőleg ontológiailag nemierőszakolnak, csak hát a regény időbeli értelmezési tartományában nem szerepel Moldáviát épp megszálló orosz hadsereg, minthogy Olja az 1980-as években kellett, hogy szülessék... Na, ezt hogy oldjuk meg? Hát, mondjuk azt, hogy az orosz katona be volt rúgva, apu meg szidta a Lenint... Ezért erőszakolták meg háborún kívül anyut a békeidőbeli küldetésüket töltő ivánék, de ez kivételes eset volt (ha nem lett volna, akkor nem Olja volna az egyetlen bársonyos bőrű, szőke, hosszúlábú moldáv prostituált, ugyebár). 

Gorcu nevű falu szerintem nincs, a bánya, amelyben Olja apja és az egész környék dolgozott, valószínűleg nem létezhetett: Moldávia löszös talajú sík vidék, semmiféle kitermelőipara nincs, mindegy, a regény szerint a bányát most, a SZU összeomlását követően, amerikai tulajdonba vették, és az emberek dollárban veszik föl szánalmas fizetésüket, vályogházakban laknak, villany nincs...

Jujj.

Hát ez az a regény, amely mint a valóság nagy megmondója áll elénk, egy tutkó igazat mondó - mert mi vesztenivalója lehet neki - börtönben ülő szerb-magyar maffiózó őszinte vallomása.
Figyelmezzetek, emberek, a nemzetközi szexipar nem haboskakaó!

Köszönjük, Robert, köszönjük. Kellett ez a tiszta hang.

BÚÉK

Boldog újévet.
Bocsánat, ha már nem ír az ember a blogba, akkor nem ír. És hiába gondolja, hogy jó, akkor majd holnap: nem megy.
Vigyázat, bloggerek, írni muszáj, mert úgy maradtok!