2009. ÁPRILIS 5.
Ma takarítás közben a rádiót hallgattam, és mondhatom, tágas tudományos horizont nyílt meg előttem.
Emberünk a legjobb ismeretterjesztő újságíró díját is elnyerte nemrég, a napokban volt a születésnapja és a jövő héten Lőrincen élőben is meghallgathatjuk sziporkázó okfejtését (lásd alább) arról, hogy mennyire idegenkedik is ő a nőktől... bocs, pardon, hogy miért is látják a nők más színben a világot, mint... ő.
Figyeljetek (és ne fukarkodjatok az elismeréssel, amiért fogtam és legépeltem a hallottakat):
*****
Lukács Béla az Info Rádióban.
(A 2009. április 4-i adás archív felvétele alapján a nőről szóló rész szó szerint lejegyezve.)
LB: „…Például a férfi és a nő közötti különbség az egy nagyon érdekes dolog. A férfi és a nő közötti különbség ugyanis nem úgy néz ki, ahogy általában a nők gondolják, és nem úgy néz ki, ahogy általában a férfiak gondolják, és nem úgy néz ki, ahogy általában a politikusok gondolják, de valahogy kinéz. Például a férfiak színlátása és a nők színlátása különbözik, amikor különbözik. Na de hát az emberré váláshoz is a genetika adja az egyik választ.
Mert ha tanulmányozzák a kromoszómákat, akkor meg lehet állapítani, hogy körülbelül mikor váltunk el a csimpánztól, és meg lehet vizsgálni a genetikai anyagot, és az ad egy választ.
Riporter: És a férfiak és a nők közötti különbség esetében ez hogy néz ki?
LB: Először azzal kezdeném, hogy állítólag valamikor a 60-as években ... hát akkor voltak ilyen feminista nagygyűlések Amerikában, amikor melltartókat égettek, meg mindenféle, egyszer azt mondta a szónok ... nő – természetesen –, hogy lássuk be, hogy férfi és nő között egészen kicsi a különbség. S akkor a hallgatóságból valaki felkiáltott, hogy „Éljen az a kicsi különbség!”. Namost a dolog nem nagyon valószínű, mert az ilyen beállítottságú nő nem ment el akkor feminista gyűlésre, de nagyon jól hangzik. Bizonyos szempontból nagyon kicsi a különbség. Bizonyos szempontból: ég és föld. A kedvenc példám erre az: láttam egy fényképet, amin Jane Goodall, ő az a csimpánzkutatónő…
Riporter: ...többször járt Magyarországon is …
LB: … igen, és vad csimpánzokat vizsgál, nem tudom, negyven éve, Tanganyikában. A táborban meglátogatja őt a barátnője, elhozza a kicsit, úgy egy éves, vagy micsoda, és megmutatja…
Riporter: … A csimpánzot…?
LB: … hát igen, a barátnő csimpánz. A Jane Goodall, ha intellektuális életet akar élni, akkor a tábor bennszülött őreivel beszélget, mert a csimpánz nem tud beszélni.
Ha viszont a csimpánz a gyerekét akarja mutogatni vagy ő meg akarja nézni, tehát akkor a két nő kommunikál egymással.
Miért? Azért, mert a férfi-nő különbség körülbelül 190 millió éves a törzsfejlődésben, az ember-csimpánz szétválás az ötmillió év, a beszéd viszont mondjuk százezer év. Tehát beszéd szempontjából a Jane Goodall és a tábor férfi őrei jobban hasonlítanak egymáshoz.
Viszont gyerek szempontjából, hogy úgy mondjam …
Riporter: Az ösztönök szintjén?
LB: … szinte semmi különbség sincs a Jane Goodall és a csimpánzmama között, mert ötmillió éve váltak csak szét a vonalak, míg a gyerekgondozás az 190 millió éves. Tehát ugye bizonyos szempontból nem számít, hogy valaki férfi vagy nő, vagy csak nagyon keveset számít, bizonyos szempontból ég és föld.
Riporter: A színlátásban mi a különbség?
LB: Hát a színlátásunk úgy működik, hogy van három különböző érzékelőnk a retinában, tehát azon az ideghártyán, ami a szemben van. Ezt úgy szokták mondani, hogy van egy vörös-, egy zöld- meg egy kékérzékelő. Tehát rövidhullámú, középhullámú, hosszúhullámú… a dolog ennél egy kicsit bonyolultabb, mert van egy negyedik is, de azt most felejtsük el, az az éjszakai látásra való. Ebből a vörös és a zöld festéket leíró gének az X kromoszómán vannak. X kromoszómája a nőnek 2 van, a férfinak 1. Ebből az következik, hogy a férfinak mindig csak 1 zöld és 1 vörös szemfestéket (???) leíró génje lehet, viszont a nőnek lehet az egyikből 2, a másikból 2, történetesen még mind a kettőből is lehet 2. Ezért vannak négyszínlátó nők. Például az egyik kolléganőm csalhatatlanul meg tud különböztetni két különböző zöldet. Én is meg tudom különböztetni azokat a dolgokat, amiket mutat, mert az egyik egy kicsit kékesebbnek látszik, mint a másik, de ő azt mondja, ez nem kékesebb, ez egy egészen más zöld. Egyébként kimérték laboratóriumban, és tényleg lát valamit, tehát nem csak úgy kitalálja. Két zöldje van. Az egyik x kromoszómán az egyik gén, a másikon a másik, egy kicsit különböznek, ezért ő nem három alapszínből rakja össze – ugye: színes fényképezés, színes tévé és így tovább – tudjuk, hogy három színes fényből mindent ki lehet keverni. Nem lehet mindent, mert ő, ugye, panaszkodni szokott, hogy a televízióban minden lomb-zöld, és kerítés-zöld nincs is. Hát persze, hogy nincs, mert olyan színes izét a televízióba nem raknak be (???). A színes tévé-adás, az három színnel megy.
Riporter: Ennek van gyakorlati jelentősége, hogy a nők többféle színt képesek adott esetben látni? Vagy ez csak érdekesség?
LB: Én nem vagyok nő, tehát én nem tudom, hogy egy nőnek mi a gyakorlati jelentőség ebben. Mindenesetre egyes nők úgy tudnak öltözni más nőknek, hogy azok észrevegyék, hogy ők sokkal szebben passzítják össze a kerítés-zöldet a kékkel, és nem tudom mi, miközben van egy csomó nő, aki ezt nem látja. A nők többsége háromszínlátó, úgy tűnik, genetikai vizsgálatokat már csináltak. Kisebbség az, amelyik négyszínlátó, de a kisebbség például egymásnak tud öltözni. És akkor a többieket ki tudják nevetni maguk között. A férfiakat pedig ennél egyszerűbb dolgok sem érdeklik a színekben olyan nagyon. Tehát ők azt szokták mondani, hogy a nők nagy feneket kerítenek az egésznek, hogy mi illik mihez… nem tudom, hogy gyakorlati haszon van-e. De előbb-utóbb a tévéadásokat át kell állítani legalább öt színre. És akkor mindenki majd olyan tévét vesz magának, amelyik az ő szeméhez van hozzápasszítva.
Wikipedia: Lukács Béla (Budapest, 1947. április 2. – ) magyar elméleti fizikus, polihisztor. Kutatási területe elsősorban a relativitáselmélet és a kozmológia, de magát inkább relativistának tartja. 1970 óta a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének főmunkatársa. 1988-ban lett az MTA doktora. Közérthető, laikus számára is érdekes előadásairól ismert. A Mindentudás Egyeteme mintájára létrehozott Mindent Tudás Főiskolája keretében számos előadást tartott, sokféle témakörben. Országosan ismertté az ATV-n futó Friderikusz most! című műsorban való rendszeres szereplése tette.
*****
Remélem, nem csak én világosodtam meg.
Mindig mondtam, hogy nagy dolog a tudomány. Itt van például ez a kitűnő fizikus, aki a számomra kimondhatatlan nevű fizikai szakterületeken kívül, amelyeknek igazoltan felkent tudora, még az égvilágon minden máshoz is ért. És ez nagy szerencse, mert mindemellett még bő ismeretterjesztői vénával is megáldotta őt (na és minket mennyire!!) a sors.
Megtudjuk például, hogy a nők - egyszerű okból: azért, mert a nemek 190 millió évvel ezelőtt differenciálódtak, az ember pediglen csupán 5 millió évvel ezelőtt vált el a csimpánztól - nőként sokkal közelebb állnak a csimpánzanyához, mint ... mint mondjuk gyermekük apjához. Beszélgetni azért biztos jobban tudnak vele (ha egyáltalán szóbaállnak még egymással), föltéve persze, hogy amaz legalábbis őr a táborban, amelyben tartózkodnak épp, mert - tiszta sor: - a beszéd csak százezer éves.
Szerintem nagyon logikus és megvilágító eszmefuttatás. Látszik, hogy komoly fizikus, s nem holmi melltartóégető feminista fogalmazta meg.
Úgyszintén a természettudományok mélyreható ismerete és gyakorlata húzódik meg a megállapítás mögött, miszerint a nők (legalábbis némelyik, L.B. fizikus mindenesetre tutira nem) többféle zöldet is képesek megkülönböztetni, s ezzel sikerrel tudnak egymás orra alá különféle színű borsokat törni - no persze csak azon kiválasztottaké alá, akik, génjeik kedvező állása folytán, úgyszintén meg tudják állapítani, hogy most L.B. fizikus tisztán zöldfülű a női nem vonatkozásában vagy csak türkiz.
Itt most egyébként segítségre szorulnék. De beírtam a címkék közé L.B. fizikus nevét, úgyhogy ha rákeres a saját nevére (és fog!), biztos megtalálja a bejegyzésemet, s majd megválaszolja okosan a kérdést.
Mert ha a vörös meg a zöldszínreceptor génje az X kromoszómán van (és hol van vajon a kéké??), amiből minden nőnek 2 és minden férfinak 1 van, akkor miképp állhat elő az, hogy NEM MINDEN nőnek van öszesen 2-2 zöld és 2-2 vörösszínlátó receptora? Márpedig L.B. fizikus szerint a nők nem mindegyike lát négyszínt (és miért nem ötöt, ha egyszer vörösből is 2 van neki?), csak bizonyosak, mégpedig azok, akiket arról ismerünk meg, hogy (szigorúan egymásnak) mindenféle öltözési, szín-összeválogatási trükköt eszelnek ki, hogy jól felbosszantsák egymást. Ezek a sokszínlátók! Nem csoda, ha a szegény fizikus el sem tudja képzelni, mi jó lehet abban, ha az ember többféle zöldet lát. (Vagy kéket-zöldet. Vagy csillagokat.)
Különben örülök a hírnek. Pár évvel ezelőtt Réz Pál, a Holmi főszerksztője, kitűnő irodalomtudós, műfordító magyarázta nekem, L.B. fizikushoz hasonlóan a történelem szemétkupacában kurkászva találomra, hogy a nők alig-alig alkalmasak festőnek. Na, gobelinesnek csak-csak, de igazi jó nő-festőt - ne is haragudjak - nem tudna mondani. És ugyanez a helyzet a zeneszerzéssel. Ő, higgyem el, nagy tisztelője a női nemnek, úgy is mondhatná, imádja a nőket, de meg kell adni, egyetlen megveszekedett Mozart vagy Beethoven nem telt ki tőlük. Igaz vagy nem?
Most meg megtudjuk, hogy Rembrandtok, Leonardók, Botticellik, ha-ha! és Kandinszkijok! - kutyafüle.
Jönnek majd az égetettmelltartójú feminista vámpírok és teret engednek a női alkotásnak egy szép napon. És akkor olyan színorgia lesz itt, hogy csak na!
Igaz, szegény Y kromoszóma-verte férfiak nem fognak látni belőle semmit...
