2009. május 21., csütörtök

"Gender" - Levél Ékes Ilonának

2009. MÁJUS 21.


A múlt héten ez jelent meg a Magyar Hírlapban (május 11.), én pedig ezt a levelet írtam (Ékes Ilonán kívül elküldtem a Magyar Hírlapnak, és közzétettem a nőtárs listán is):

*****
Kedves Ilona,

A Magyar Hírlap, egyik múlt heti számában egyebek között egy Veled készített interjúra hivatkozva, olyan állításokat tulajdonít Neked, amelyekről elképzelhetetlennek tartom, hogy valóban Te mondhattad.

"A férfi és a nő kapcsolatára épülő családra, amely az élet továbbadásának bölcsője, nagy veszély leselkedik" – hívta fel a figyelmet lapunknak nyilatkozva Ékes Ilona, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes tagja. A liberálisok egyre hangosabban és egyre agresszívabban hirdetik az egyén szabadságát, a homoszexualitást pedig genetikai adottságnak mondják. "Elindult a tagadás, a halál kultúrájának végső térfoglalása, a teremtettségünkkel való ellenkezés" – mondta a képviselő. Az uniós intézmények százmillió eurós nagyságrendű támogatásokkal segítik az úgynevezett gender mainstreaminget, amely Ékes szerint csak akkor elfogadható, ha ténylegesen a nők és a férfiak esélyegyenlőségének előmozdításáról szól. Az Európai Unió fő törekvései között szerepel azonban még a nemek összemosása, a különbségek eltüntetése, a nő és a férfi abszolút kicserélhetősége is.

Te, aki a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége élén 2004-ben a prostitúció ellen, 2007-ben az 50%-os választási női kvóta érdekében és most, pár napja a családtámogatások racionális, a nők érdekeit is figyelembe vevő módosítása érdekében együtt léptél fel a többi nőszervezettel, még csak nem is utalhattál arra, hogy a gender mainstreaming a halál kultúráját szolgálná, nem célozhattál arra, hogy a gender mainstreaming a nő és a férfi kicserélhetőségének tana lenne, s nem állíthattad, hogy az Európai Unió fő törekvése a nemek összemosása volna.

Az Országgyűlés emberi jogi bizottságában tevékenykedvén, ismervén az Európai Unió eszméit, elveit, szabályozását, nem sugallhattál olyasmit, hogy a gender mainstreaming valami ördögtől való eszme lenne: hiszen pontosan tudod, hogy ez csupán egy módszer, egy gondolkodási eljárás, nem más, mint minden dolog aszerint való értékelése, hogy az hogyan viszonyul férfiakhoz és nőkhöz, miképp tükrözi vissza a nők és a férfiak valóságát, mennyiben érvényesülnek benne női és férfi érdekek, mit ’hoz a konyhára’ a férfiaknak és mit a nőknek.

A gender mainstreaming sajnos angol szó, s nem csupán szó, hanem kifejezés, egyenesen anglicizmus, s mint ilyen nem fordítható a maga frappáns módján magyarra – de németre, franciára sem sikerült: mindenütt angolul mondják.

Pedig ők még nem is panaszkodhatnak: az ő nyelvükön legalább külön-külön szó van a társadalmi és a biológiai nemre, no és egyik sem azonos alakú az általánosan használt tagadószóval. Bennünket, magyarokat, akik a nők és férfiak társadalmi egyenlőségéért (gender equality, avagy égalité des genres) dolgozunk, kétszeresen is sújt a nyelvi balszerencse: ezt a két nagyon különböző, ám egyaránt igen pozitív fogalmat, a társadalmi és a biológiai nemet egy és ugyanazon negatív, tagadószóval kell kifejeznünk. Nincs könnyű dolgunk. De ebből azért nem következhet az, hogy mindjárt utáljuk is, és viszolyogjunk is attól, hogy érdemben és igazat beszéljünk róluk.

A nemek egyenlősége – akár a biológiai, akár a társadalmi nemekről beszélünk (s ezúttal nem az igenek ellentéteiként) – nem jelenti, nem is jelentheti ezek egyformaságát, azonosságát, ki- és összecserélhetőségét. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata betűjét és szellemét követve az emberek egyenlősége jogegyenlőséget, a méltóság és az önrendelkezés egyenlőségét – és nem az egyes személyek felcserélhetőségét, behelyettesíthetőségét, egyformaságát vagy azonosságát jelenti. De hiszen ezt Te is ugyanilyen jól tudod…

Sem mi, a nők és a férfiak egyenlőségéért dolgozó szakemberek, nőszervezetek – liberálisok és konzervatívak, hívők és hitetlenek –, sem az EU nem gondolja, nem gondoljuk, hogy a nőket és a férfiakat ki kéne cserélgetni egymással. Vagy hogy a közöttük lévő különbségeket el kéne tüntetni. Gondoljuk viszont – veled együtt –, hogy a nőknek pont ugyanannyi jogot és lehetőséget, s ezekkel való éléshez: képességet kell biztosítani, hogy tanuljanak, hogy gazdaságilag függetlenek legyenek, hogy dolgozhassanak és kamatoztathassák alkotóerejüket, hogy gyermeket vállalhassanak – amikor ezt jónak látják –, és nevelhessék a gyermekeiket, hogy a férfiakkal egyenlő részt vállalhassanak kisebb és nagyobb közösségeik döntéshozatalában, velük egyenlő mértékben részesedhessenek a hatalom minden (család, kis- és nagyközösségek, gazdaság, társadalom, politika) szintjén. S persze velük egyenlő mértékben osztozzanak a megtermelt javakból, a kiérdemelt előnyökből.

Egyetértesz ezzel? Hát persze.

A gender mainstreaming nem világnézet, nem politikai irányzat, nem célrendszer, nem értékrend. Csak egy gondolati „szemüveg”: egyik lencséjén a férfiakat, másikon a nőket, az egész szemüveggel pedig nőket ÉS férfiakat látunk, s rajtuk keresztül figyeljük a társadalmi, gazdasági, politikai, természeti, környezeti folyamatokat, törekvéseket, a politikai, gazdasági, társadalmi irányzatokat, célokat, értékeket. Mindent megnézünk a balszemünkkel, megnézünk a jobbal, és mindkettővel egyszerre. Az emberek – férfiak és nők – egyenlősége jegyében éppen különbözőségükre vagyunk tekintettel. A gender mainstreaming ennyi: nem több és nem kevesebb.

Végezetül még egy megjegyzés. Kétségkívül megoszlanak a vélemények arról, hogy a homoszexualitás biológiai vagy lelki okokra vezethető-e vissza. Szögezzük azonban le: bármi is a háttere, mióta a rendi társadalmakat magunk mögött hagytuk, mióta a párválasztás és családtervezés joga a polgári normáknak megfelelően a magánembert illeti meg, az, hogy kit szeretünk, kivel élünk együtt, s ezzel a szexuális irányultságunk is: valóban magánügy. Ha két ember szereti egymást és boldogságra törekszik: ez az élet kultúrája. A gyűlölet, a megvetés, a kirekesztés, a jogfosztás: az a halál kultúrája.


Üdvözlettel,

Betlen Anna

2009. április 5., vasárnap

Tudós a Nőről

2009. ÁPRILIS 5.

Ma takarítás közben a rádiót hallgattam, és mondhatom, tágas tudományos horizont nyílt meg előttem.

Emberünk a legjobb ismeretterjesztő újságíró díját is elnyerte nemrég, a napokban volt a születésnapja és a jövő héten Lőrincen élőben is meghallgathatjuk sziporkázó okfejtését (lásd alább) arról, hogy mennyire idegenkedik is ő a nőktől... bocs, pardon, hogy miért is látják a nők más színben a világot, mint... ő.

Figyeljetek (és ne fukarkodjatok az elismeréssel, amiért fogtam és legépeltem a hallottakat):
*****
Lukács Béla az Info Rádióban.
(A 2009. április 4-i adás archív felvétele alapján a nőről szóló rész szó szerint lejegyezve.)

LB: „…Például a férfi és a nő közötti különbség az egy nagyon érdekes dolog. A férfi és a nő közötti különbség ugyanis nem úgy néz ki, ahogy általában a nők gondolják, és nem úgy néz ki, ahogy általában a férfiak gondolják, és nem úgy néz ki, ahogy általában a politikusok gondolják, de valahogy kinéz. Például a férfiak színlátása és a nők színlátása különbözik, amikor különbözik. Na de hát az emberré váláshoz is a genetika adja az egyik választ.
Mert ha tanulmányozzák a kromoszómákat, akkor meg lehet állapítani, hogy körülbelül mikor váltunk el a csimpánztól, és meg lehet vizsgálni a genetikai anyagot, és az ad egy választ.
Riporter: És a férfiak és a nők közötti különbség esetében ez hogy néz ki?
LB: Először azzal kezdeném, hogy állítólag valamikor a 60-as években ... hát akkor voltak ilyen feminista nagygyűlések Amerikában, amikor melltartókat égettek, meg mindenféle, egyszer azt mondta a szónok ... nő – természetesen –, hogy lássuk be, hogy férfi és nő között egészen kicsi a különbség. S akkor a hallgatóságból valaki felkiáltott, hogy „Éljen az a kicsi különbség!”. Namost a dolog nem nagyon valószínű, mert az ilyen beállítottságú nő nem ment el akkor feminista gyűlésre, de nagyon jól hangzik. Bizonyos szempontból nagyon kicsi a különbség. Bizonyos szempontból: ég és föld. A kedvenc példám erre az: láttam egy fényképet, amin Jane Goodall, ő az a csimpánzkutatónő…
Riporter: ...többször járt Magyarországon is …
LB: … igen, és vad csimpánzokat vizsgál, nem tudom, negyven éve, Tanganyikában. A táborban meglátogatja őt a barátnője, elhozza a kicsit, úgy egy éves, vagy micsoda, és megmutatja…
Riporter: … A csimpánzot…?
LB: … hát igen, a barátnő csimpánz. A Jane Goodall, ha intellektuális életet akar élni, akkor a tábor bennszülött őreivel beszélget, mert a csimpánz nem tud beszélni.
Ha viszont a csimpánz a gyerekét akarja mutogatni vagy ő meg akarja nézni, tehát akkor a két nő kommunikál egymással.
Miért? Azért, mert a férfi-nő különbség körülbelül 190 millió éves a törzsfejlődésben, az ember-csimpánz szétválás az ötmillió év, a beszéd viszont mondjuk százezer év. Tehát beszéd szempontjából a Jane Goodall és a tábor férfi őrei jobban hasonlítanak egymáshoz.
Viszont gyerek szempontjából, hogy úgy mondjam …
Riporter: Az ösztönök szintjén?
LB: … szinte semmi különbség sincs a Jane Goodall és a csimpánzmama között, mert ötmillió éve váltak csak szét a vonalak, míg a gyerekgondozás az 190 millió éves. Tehát ugye bizonyos szempontból nem számít, hogy valaki férfi vagy nő, vagy csak nagyon keveset számít, bizonyos szempontból ég és föld.
Riporter: A színlátásban mi a különbség?
LB: Hát a színlátásunk úgy működik, hogy van három különböző érzékelőnk a retinában, tehát azon az ideghártyán, ami a szemben van. Ezt úgy szokták mondani, hogy van egy vörös-, egy zöld- meg egy kékérzékelő. Tehát rövidhullámú, középhullámú, hosszúhullámú… a dolog ennél egy kicsit bonyolultabb, mert van egy negyedik is, de azt most felejtsük el, az az éjszakai látásra való. Ebből a vörös és a zöld festéket leíró gének az X kromoszómán vannak. X kromoszómája a nőnek 2 van, a férfinak 1. Ebből az következik, hogy a férfinak mindig csak 1 zöld és 1 vörös szemfestéket (???) leíró génje lehet, viszont a nőnek lehet az egyikből 2, a másikból 2, történetesen még mind a kettőből is lehet 2. Ezért vannak négyszínlátó nők. Például az egyik kolléganőm csalhatatlanul meg tud különböztetni két különböző zöldet. Én is meg tudom különböztetni azokat a dolgokat, amiket mutat, mert az egyik egy kicsit kékesebbnek látszik, mint a másik, de ő azt mondja, ez nem kékesebb, ez egy egészen más zöld. Egyébként kimérték laboratóriumban, és tényleg lát valamit, tehát nem csak úgy kitalálja. Két zöldje van. Az egyik x kromoszómán az egyik gén, a másikon a másik, egy kicsit különböznek, ezért ő nem három alapszínből rakja össze – ugye: színes fényképezés, színes tévé és így tovább – tudjuk, hogy három színes fényből mindent ki lehet keverni. Nem lehet mindent, mert ő, ugye, panaszkodni szokott, hogy a televízióban minden lomb-zöld, és kerítés-zöld nincs is. Hát persze, hogy nincs, mert olyan színes izét a televízióba nem raknak be (???). A színes tévé-adás, az három színnel megy.
Riporter: Ennek van gyakorlati jelentősége, hogy a nők többféle színt képesek adott esetben látni? Vagy ez csak érdekesség?
LB: Én nem vagyok nő, tehát én nem tudom, hogy egy nőnek mi a gyakorlati jelentőség ebben. Mindenesetre egyes nők úgy tudnak öltözni más nőknek, hogy azok észrevegyék, hogy ők sokkal szebben passzítják össze a kerítés-zöldet a kékkel, és nem tudom mi, miközben van egy csomó nő, aki ezt nem látja. A nők többsége háromszínlátó, úgy tűnik, genetikai vizsgálatokat már csináltak. Kisebbség az, amelyik négyszínlátó, de a kisebbség például egymásnak tud öltözni. És akkor a többieket ki tudják nevetni maguk között. A férfiakat pedig ennél egyszerűbb dolgok sem érdeklik a színekben olyan nagyon. Tehát ők azt szokták mondani, hogy a nők nagy feneket kerítenek az egésznek, hogy mi illik mihez… nem tudom, hogy gyakorlati haszon van-e. De előbb-utóbb a tévéadásokat át kell állítani legalább öt színre. És akkor mindenki majd olyan tévét vesz magának, amelyik az ő szeméhez van hozzápasszítva.

Wikipedia: Lukács Béla (Budapest, 1947. április 2. – ) magyar elméleti fizikus, polihisztor. Kutatási területe elsősorban a relativitáselmélet és a kozmológia, de magát inkább relativistának tartja. 1970 óta a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének főmunkatársa. 1988-ban lett az MTA doktora. Közérthető, laikus számára is érdekes előadásairól ismert. A Mindentudás Egyeteme mintájára létrehozott Mindent Tudás Főiskolája keretében számos előadást tartott, sokféle témakörben. Országosan ismertté az ATV-n futó Friderikusz most! című műsorban való rendszeres szereplése tette.
*****
Remélem, nem csak én világosodtam meg.
Mindig mondtam, hogy nagy dolog a tudomány. Itt van például ez a kitűnő fizikus, aki a számomra kimondhatatlan nevű fizikai szakterületeken kívül, amelyeknek igazoltan felkent tudora, még az égvilágon minden máshoz is ért. És ez nagy szerencse, mert mindemellett még bő ismeretterjesztői vénával is megáldotta őt (na és minket mennyire!!) a sors.
Megtudjuk például, hogy a nők - egyszerű okból: azért, mert a nemek 190 millió évvel ezelőtt differenciálódtak, az ember pediglen csupán 5 millió évvel ezelőtt vált el a csimpánztól - nőként sokkal közelebb állnak a csimpánzanyához, mint ... mint mondjuk gyermekük apjához. Beszélgetni azért biztos jobban tudnak vele (ha egyáltalán szóbaállnak még egymással), föltéve persze, hogy amaz legalábbis őr a táborban, amelyben tartózkodnak épp, mert - tiszta sor: - a beszéd csak százezer éves.
Szerintem nagyon logikus és megvilágító eszmefuttatás. Látszik, hogy komoly fizikus, s nem holmi melltartóégető feminista fogalmazta meg.
Úgyszintén a természettudományok mélyreható ismerete és gyakorlata húzódik meg a megállapítás mögött, miszerint a nők (legalábbis némelyik, L.B. fizikus mindenesetre tutira nem) többféle zöldet is képesek megkülönböztetni, s ezzel sikerrel tudnak egymás orra alá különféle színű borsokat törni - no persze csak azon kiválasztottaké alá, akik, génjeik kedvező állása folytán, úgyszintén meg tudják állapítani, hogy most L.B. fizikus tisztán zöldfülű a női nem vonatkozásában vagy csak türkiz.
Itt most egyébként segítségre szorulnék. De beírtam a címkék közé L.B. fizikus nevét, úgyhogy ha rákeres a saját nevére (és fog!), biztos megtalálja a bejegyzésemet, s majd megválaszolja okosan a kérdést.
Mert ha a vörös meg a zöldszínreceptor génje az X kromoszómán van (és hol van vajon a kéké??), amiből minden nőnek 2 és minden férfinak 1 van, akkor miképp állhat elő az, hogy NEM MINDEN nőnek van öszesen 2-2 zöld és 2-2 vörösszínlátó receptora? Márpedig L.B. fizikus szerint a nők nem mindegyike lát négyszínt (és miért nem ötöt, ha egyszer vörösből is 2 van neki?), csak bizonyosak, mégpedig azok, akiket arról ismerünk meg, hogy (szigorúan egymásnak) mindenféle öltözési, szín-összeválogatási trükköt eszelnek ki, hogy jól felbosszantsák egymást. Ezek a sokszínlátók! Nem csoda, ha a szegény fizikus el sem tudja képzelni, mi jó lehet abban, ha az ember többféle zöldet lát. (Vagy kéket-zöldet. Vagy csillagokat.)
Különben örülök a hírnek. Pár évvel ezelőtt Réz Pál, a Holmi főszerksztője, kitűnő irodalomtudós, műfordító magyarázta nekem, L.B. fizikushoz hasonlóan a történelem szemétkupacában kurkászva találomra, hogy a nők alig-alig alkalmasak festőnek. Na, gobelinesnek csak-csak, de igazi jó nő-festőt - ne is haragudjak - nem tudna mondani. És ugyanez a helyzet a zeneszerzéssel. Ő, higgyem el, nagy tisztelője a női nemnek, úgy is mondhatná, imádja a nőket, de meg kell adni, egyetlen megveszekedett Mozart vagy Beethoven nem telt ki tőlük. Igaz vagy nem?
Most meg megtudjuk, hogy Rembrandtok, Leonardók, Botticellik, ha-ha! és Kandinszkijok! - kutyafüle.
Jönnek majd az égetettmelltartójú feminista vámpírok és teret engednek a női alkotásnak egy szép napon. És akkor olyan színorgia lesz itt, hogy csak na!
Igaz, szegény Y kromoszóma-verte férfiak nem fognak látni belőle semmit...

2009. április 3., péntek

Tudomány/2

2009. ÁPRILIS 3.

Már megint az az ösztrogén...

Megfejtették a nők vásárlási lázának az okát
2009.03.31 08:30
A nők a hormonok miatt költenek annyit egy-egy vásárláskor - állítják brit kutatók.

Tíz nappal menstruációs ciklusok kezdete előtt a nők hajlamosak a túlzott költekezésre - állítják a Hertfordshire-i Egyetem kutatói, akik a vizsgálatukban 443 hölgyet faggattak a vásárlási szokásaikról.
A pszichológusok azzal magyarázták a jelenséget, hogy közvetlenül a menstruáció előtt álló nők a költekezéssel próbálják kezelni azokat a negatív érzelmeket, amelyek a hormonális változások miatt jelentkeznek.
"Ez a viselkedés a heves érzelmekre adott reakció. A nők a menstruáció előtt stresszesnek és levertnek érezhetik magukat, ezért hajlamosak arra, hogy vásárolgatással vidítsák fel magukat" - mondta Karen Pine, a kutatás vezetője.

***
Jó hír: ezek a brit tudósok hovatovább hetente állapítanak meg valami újat a női hormonok kedvező hatásairól. Érdemes felfigyelnünk buzgó igyekezetükre, gyanítom, a Nagy Gazdasági Világválság univerzális megoldásának csírájával állunk szemben.

Vigyázó szemetek a brit tudományra vessétek!

Ja, és szerezzetek be egy kis szintetikus női hormont. Vásárlóközpontok, plázák, piacok előtt injekcióstűkkel felszerelkezve, álnokmód beszédbe elegyedünk férfiakkal, nőkkel, stresszes, frusztrált állampolgárok előnyben, válságok idején van épp elég, s észrevétlen kis ösztrogént fecskendezünk a bőrük alá (remélem, oda kell).

Utána már csak az eladási statisztikákat figyeljük.

(A közgazdasági Nobel-díjon pedig majd megosztozunk a brit hormonológusokkal. Jó?)

2009. március 26., csütörtök

A Tudomány majd segít

2009. MÁRCIUS 26.

A cikkbe az OEP honlapjáról indulva botlottam.


Ösztrogén, a megosztott figyelem hormonja

Brit tudósok megállapították, hogy az ösztrogén hormon felelõs a figyelem megosztásáért és a szellemi rugalmasságért. Szerintük ezért a nõk sokkal jobb teljesítményeket érnek el a férfiaknál, amikor több tevékenységet kell egyszerre végrehajtani.

A vizsgálatot 18 és 35 éves jelentkezõkön végezték, és az eredményei megerõsítik azt a meggyõzõdést, hogy a nõk jobbak a figyelem megosztásában és a szabályok tanulásában, mint a férfiak. A szakemberek szerint a nõk eredményesebben képesek a figyelem áthelyezésére egy ingerrõl a másikra a mindennapi élet során - mint olvasás közben, vagy autóvezetés alkalmával.

Ez a tény magyarázatot adhat arra, miért tudnak a lányok egyszerûbben koncentrálni az iskolában, és miért a nõk figyelmesebbek autóvezetés közben. És hogy mindebben mi az ösztrogén szerepe? Már korábban bizonyították, hogy elõnyõs hatással bír az agy bizonyos részeire, amelyek aktívak figyelmet igénylõ feladatnál, vagy szabályok elsajátításában. Mivel az ösztrogén a nõi nemi hormon, a nõk jobban szerepelnek az ilyen típusú feladatok elvégzésében.
***

Az embernek mindenféle tulajdonságai vannak. Ezek közül azonban azok, amelyek speciálisan a nőket jellemzik, nyilván egyenesen a női biologikum számlájára írandók: így, a tüszőrepedéshez vagy az anyatejképzéshez hasonlóan a figyelem megosztás és a nyugodt autóvezetés is egyaránt az ösztrogénnak tulajdonítható.

Milyen egyszerű!

Hát adagoljunk nekik egy kis ösztrogént, mindjárt nem fognak 180-nal száguldozni, hiszen vezetés közben a sebességkorlátozó táblát is el fogják tudni olvasni, nem fognak a parlamentben anyázni (max apázni, de annyi ösztrogén alatt ez már a kutyát sem érdekli majd), hiszen a saját gondolataik mellett meg fogják hallani a másokéit, az ellenérveket is, képesek lesznek figyelembe venni mások, még a feleségük és gyermekeik érdekeit is, így hát ösztrogénfelhőben úszva vasalnak majd otthon mind egytől egyig rádióhallgatás közben, félszemmel a matekleckére sandítva, hogy jól csinálja-e a gyerek, kezüket kötényükbe törölve gyorsan megkavarják a rántást, s lábukkal megcirógatják a kutyát az asztal alatt, hogy kushadjon már, ne lökdösse a számítógépet a legújabb előterjesztés félkész változatával... Istenem: ennyi az egész, hát akkor minek törjük magunkat? Feminizmus? Társadalomkritika? Kvóta-vita? Feladat- és felelősségmegosztás? Nők elleni erőszak? Prostitúció? Nemek szerint gyűjtött és elemzett adatok? Minek?

ÖSZTROGÉNT beléjük, és kész!