A gyermeket 2012-ben helyezte el a bíróság az apánál alapvetően arra hivatkozva, hogy ő biztosítja számára az állandó és biztonságos környezetet. Ez az állandó és biztonságos környezet az anya saját, kizárólagos lakása volt, amelyből az apa az anyát 2009-ben KIVERTE.
Az anya menekült. Előző kapcsolatából származó kislányát vihette, de az akkor 2 éves, még épp elválasztás alatt lévő kisfiát nem, mert az apa megfenyegette, hogy megöli, ha megkísérli magával vinni. Ez a fenyegetés elég alaposnak tűnt az anya számára - a férfi ismeretében.
De nem esett kétségbe. Azt gondolta a balga, hogy megy a családsegítő szolgálathoz, a rendőrséghez, a gyámhivatalhoz, és majd segítenek neki.
NEM SEGÍTETTEK.
Annyira nem, hogy a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat családgondozója kicsiny kacsócskájával egy fecnire tollal leírta (MEGVAN, megnézheti, aki akarja!), hogy az anyaotthonba menekült nő mely napokon láthatja az apa által bitorolt lakásával szemközti McDonalds parkolójában 2-2 órára az apa által odavitt és felügyelt gyermeket. Sajnos ez a nő a tárgyidőszakban még nem volt jogilag eléggé felvértezve, nem tudta, hogy amit a családgondozója tett, az törvénysértés. Megpróbált eleget tenni az előírtaknak - remélve, hogy türelmesen betartva az előírásokat, majd szerez annyi jópontot ezeknél, hogy az ő szempontjait is talán majd figyelembe veszik.
NEM VETTÉK.
Ő azonban azt tapasztalta, hogy a volt párja által ellenőrzött (mert a McDonalds parkolójában nem ám a szakszolgálat ellenőriz!!!!!!) kapcsolattartás valójában a bántalmazás kiterjesztését jelenti.
Így hát nem jelent meg a következő megalázó és veszélyes kapcsolattartáson, hanem segítséget kért.
NEM KAPOTT.
És ez így ment, amíg csak a bíróság meg nem hozta az ítéletét: az apánál van a gyerek jobb helyen. Közben az anya a kislányával anyaotthonokban volt. Az egyik helyen (MÁLTA) nem érezte jól magát, ott konfliktusba került a vezetéssel (pl. dolgozni járt a beste, ráadásul korán, s emiatt gondok adódtak), itt másfél hónapot (azaz mintegy 45 napot) töltött. Született egy jellemzés, amely elmarasztalta őt, mogorvának és kevéssé együttműködőnek írta le.
Ezt a jellemzést felhasználta a bíróság. Ellene természetesen.
Ezután eltöltött 20 hónapot, vagyis majdnem két évet egy másik anyaotthonban (Jó Pásztor Nővérek). Itt jól beilleszkedett, ellenőrzött körülmények között lévén, rendszeresen láthatta a kisfiát is, mindenki elégedett volt vele, és írtak róla egy pozitív jellemzést. Az otthon munkatársai kimentek a lakásába is - amelyet a volt párja bitorolt - és leírták, hogy mit láttak ott. A falakra súlyos, életveszélyes fenyegetések voltak írva, trágár szavakkal. Kosz és mocsok.
Ezt a jellemzést, ezt a leírást - bár szintén megkapta - nem használta fel a bíróság.
Mert az anya mellett szólt volna.
2012-ben a bíróság első fokon az apánál helyezte el a gyermeket.
"Kétségtelen tény - írja ítéletében a bíró -, hogy a felek együttélése alatt az anya mindkét gyermek irányába tett erőfeszítéseket a kiskorú gyermekek gondozása, felügyelete körében, azonban az apának jogos elvárása volt az, hogy az anya rendben tartsa a háztartást, tiszta és kulturált környezetet biztosítson gyermeküknek és az anya a saját érdekeit háttérbe szorítva mindent a gyermekgondozásnak, a gyermek egészséges testi és lelki fejlődésének rendljen alá. A fiúgyermek születését követően visszatérő probléma volt az, hogy a lakás takarítatlan, higiéniai állapota kifogásolható, nincs otthon megfelelő mennyiségú és minőségú élelmiszer, gyógyszer, valamint tiszta ruha. Ez utóbbi körülmények vezettek oda, hogy a felek közötti feszültség elviselhetetlenné vált és mindkét félben felmerült a külön költözés, az élettársi kapcsolat megszüntetésének gondolata. Az apa - látván több ízben a gyermek elhanyagoltságát - indulatait nem tudta fékezni, agresszívitását a felperesen vezette le."
Ítélete indoklásában Gönczi bíró tehát azzal érvel, amivel minden bántalmazó: hogy mivel a nő nem teljesíti megfelelően női, hitvesi, anyai hivatását, vagyis azt, hogy a férfit és a család tagjait saját igényei és érdekei háttérbe szorítása árán is teljes mértékben szolgálja ki, ezért a verés, a bántalmazás indokolt, érthető.
Így került tehát az akkor már 5 éves gyermek az apához.
A 2012. december 10-e, a Nők elleni erőszak Világnapja alkalmából kiadott Közleményükben a magyar nőszervezetek a következőképp elemzik ugyanezt az ügyet:
"… az apának jogos elvárása volt az, hogy az anya rendben tartsa a háztartást [miközben a férfi munka nélkül otthon van] … és a saját érdekeit háttérbe szorítva mindent a gyermekgondozásnak, a gyermek egészséges testi és lelki fejlődésének rendeljen alá. Az apa indulatait nem tudta fékezni, agresszivitását a felperesen vezette le. … Az [anyától], mint bérlőtől elvárható lett volna, hogy a lakás bérleti díját … hiánytalanul fizesse.” Az ítéletben egyetlen egyszer sincsen néven nevezve a bántalmazó által váltogatott erőszakfajták egyike sem. „Veszekedések, indulatlevezetés, kölcsönös kiabálás, konfliktus” – ezek a szavai dr. Gönczi András bírónak a rugdosásra, ütlegelésre, megalázásra, önkényes lakásfoglalásra, anyagi kizsákmányolásra, a nő munkájának semmibe vételére, a férfi lehetetlen követeléseinek a nőre kényszerítésére, a nő saját bérelt lakásából való kiüldözésére, a nő lakásának jogtalan bitorlására, a nőre kényszerített adósságok halmozására. Ítéletében elmarasztalja a nőt, hogy nem fizette a bántalmazó által erőszakkal tőle elfoglalt és bitorolt lakás bérleti díját, míg ő maga menekülése során megpróbált magának és gyerekének fedélt biztosítani. A gyerekre hivatkozik a bíró, akit a nő ezzel veszélyeztetett! dr. Gönczi András bíró helyesnek látta, ha ennek az apának ítéli a most öt éves gyermeket. A nővel kifizettette a bántalmazó ügyvédi költségeit, és (amúgy törvényellenesen) három évre visszamenőleg félmilliós gyerektartást ítélt meg a bántalmazónak, akitől az áldozat elmenekült. Anélkül természetesen, hogy beszámította volna a bántalmazó által a jogtalanul használt lakásban hátrahagyott díjhátralékokat (hisz a bántalmazó, és a jelek szerint a bíróság is, úgy gondolta, hogy nem csak az áldozatát használhatja ingyen, hanem az áramot, vizet, gázt is), vagy a lakásban hátrahagyott, falra festett gyalázkodások eltüntetésének költségeit. dr. Gönczi András bíró, a Magyar Állam nevében hozott ítéletében így küzd a nők és gyerekek bántalmazása ellen."
Utána egy másik bíróság - természetesen - az anyának ítélte a saját lakását, amiből az apa, mint tudjuk, korábban kiverte őt a lányával együtt. Ez - ugyancsak természetesen - nem osztott-szorzott már a biztonság meg az állandó környezet meg a többi fontos dolog szempontjából.
Ezután, saját lakásába visszaköltözhetvén, az anya óriási hibát követett el: visszafogadta az apát (persze, mert nála volt a túsz).
És a nő elállt a fellebbezéstől, az elsőfok jogerőre emelkedett. (Bár az ügyvéd szerint úgyse lett volna esélye.)
Újabb bántalmazás következett.
A nő fogta magát, és egy barátnő unszolására 2013-ban kiment az Egyesült Királyságba, munkát vállalt, lakást bérelt. (Gyárban dolgozott - azóta is - elég komisz körülmények között, de keresett és fenn tudta tartani magát és gyermekét. Ja, és a tartásdíjat is rendesen fizette.)
Figyeljük meg, speciális eset. A nők többsége inkább meghal, de nem meri-tudja hátrahagyni a gyerekét. Ő egyrészt azt gondolhatta, hogy egy élő anya még mindig jobb, mint egy halott, másrészt valóban bízott abban, hogy ha nem is élhet együtt vele, azért rendszeresen találkozhat a fiával, megadhat neki mindent, amit csak egy külön élő - és nem halott - szülő a gyerekének megadhat.
Karácsony.
Hazajöttek, újabb egyesítési kísérlet. Ezúttal sikerült bántalmazás nélkül abszolválni a téliszünetet. Nem sokkal később az apa a kisfiúval kiment a nő után. Feladták lakásukat, útlevelet csináltattak, lemondták a családi pótlékot. Magyarul: kivándoroltak.
És az új hazában ismét: bántalmazás, drog, alkohol, nemierőszak. A nő - mint annyiszor itthon - kihívta a rendőrséget. És láss csodát: a rendőr kijött. Ja. Ez kérem Nagy-Britannia.
A férfi három napra őrizetbe, a nő a gyerekekkel biztonságos helyre került. Ez nem hasraütésre történik, de lényeg, hogy a rendőrség AZONNAL hívja a Women's Aid nevű szervezetet, az azonnal felkeresi a sértettet, és fölveszi vele az ún. risk assessment test-et. És a mi esetünkben érintett nőre rögvest high level risk-et állapítottak meg - hogy-hogy nem. Vajon miért?
Emberünk kibírta az előzetest (nekem birtokomban van számos telefonbeszélgetés felvétele, ezek egyikében a férfi arról dicsekszik, hogy milyen jó dolga volt a börtönben, ahonnan egyébként óvadék ellenében szabadult). Kijött és íratott néhány hazai bulvárlappal cikket arról, hogy a szegény MAGYAR apától hogyan rabolta el csellel a gaz kivándorolt fehérnép az ártatlan gyermeket. Az angliai magyar közösségek pénzzel támogatták a férfi ügyvédi költségeit. A gyermek a Hágai Egyezmény nyomán 2015 februárjában apjával hazautazott: a brit hatóságok kiadták. Bár az öt (5) éves távoltartás érvényben maradt.
Itt jegyzem meg, hogy egy vonatkozó EU-s jogszabály szerint ez a távoltartó határozat nálunk is érvényesítendő. De mint tudjuk, nem ez az egyetlen elvárás, amit hazánk nem teljesít az EU felé.
Az anya AZÓTA, vagyis több, mint egy éve nem látta a fiát.
A jogerős bírói döntésben az szerepel, hogy az anya a gyermek lakóhelyén veszi át a megadott hétvégeken, hétköznapokon és a tanítási szünetek megadott napjain, hogy a szünetek felét együtt tölthessék.
Ezzel szemben az apa nem közölte az anyával a lakhelyüket, s ezt az információt a családsegítő és a gyámhivatal sem volt hajlandó megadni az anyának. Pedig kérte. És járt is volna neki.
Az apa nem közölte, hogy melyik iskolába íratta be a gyereket. Ugye minden szakember tudja, hogy ezek olyan tudnivalók, amelyeket KÖTELEZŐ a különélő szülővel megosztani. (A gyermekvédelmi törvény szerint a gyermekjóléti intézmény megtagadhatja a gyermekre és vele lévő szülőjére vonatkozó adat kiadását a külön élő szülőnek abban az esetben, ha a különélő szülő bántalmazó, s emiatt legalábbis eljárás indult ellene. A mi esetünkben bántalmazás miatt a gyermekkel együtt élő szülő ellen indult, illetve folyt le nem is egy eljárás. Ma is folyamatban van egy-kettő.)
De a családsegítő és a gyámhivatalok tovább falaztak az apának. Természetesen a heti-kéthetenkénti kapcsolattartás nem valósulhatott meg az anya külföldön élése miatt. Ám az apa a nyári-őszi-téli szünetben sem tette lehetővé, hogy az anya és gyermeke találkozhassanak. Sőt. A skype-on, telefonon folyó napi kapcsolattartást is akadályozta: a telefon kikapcsolva, az internet lekapcsolva. Ha mégis elérhető volt, akkor minősíthetetlen, félelemkeltő, gyalázkodó, lealázó és durva, halállal, megöléssel, s ennek részletezésével fenyegető beszólásaival tette lehetetlenné anya és gyermeke akármilyen szintű kapcsolattartását. (Felvételeim vannak róla.)
A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat az anya kéréseit, telefonjait, leveleit nem vette figyelembe. Én magam is éltem gyermekvédelmi jelzéssel mind a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, mind a gyermekjogi képviselő felé. A hangfelvételek leiratait is elküldtem. Hetet. Nem méltattak érdemi válaszra.
Közben az apa ellen különféle büntetőeljárások indultak. Apuci ugyanis sok egyéb (drog és más ügyek - nem mondom meg!!! csak ha megfelelően kérdezik) mellett, a gyermek jelenlétében sokkolóval eszméletlenre vert a villamoson egy vadidegen embert.
Képzeljük el, hogy a jó és ezerszer alkalmas apa egy sokkolóval a markában utazgat a 8 esztendős gyermeke társaságában a villamoson. Hát nem természetes, hogy használatba veszi, ha az utastárs beszól neki? Na ugye!
A gyermeket a rendőrség kezdeményezésére védelembe kellett venni. Tetszünk, ugye, tudni, hogy mikor vesznek védelembe gyermeket? Ha veszélyeztetve van. Hát a mi esetünk-beli gyermek, mint látjuk, igencsak veszélyeztetve van, többrendbelileg is, de a gyermekvédelem szervei a papikának indulatkezelési tréninget írtak elő a gyermek veszélyeztetése megszüntetése érdekében. Cukik, igaz?
Képzeljük magunk elé a védelembevételi tárgyalást. Anya nincs jelen, mert ugye életvitelszerűen Angliában van. Apa már a folyosón teljes testi valójában nekimegy az anya ügyvédjének, aki egy kb. 48 kg-tömegű női személy. Ugyanaz a családgondozó, aki apucikácskát teljesen veszélytelen és remek apukának tartja, ezúttal felméri a veszélyt és betuszkolja az ügyvédnőt egy biztonságos külön szobába, hogy a papi nehogy már lefejelje őt. Kínos lenne, ugye.
Következmény nincs. Sőt. A tárgyaláson az apa dühödt kérdésére, hogy t.i. az ügyvédnő hogy mer olyanokat mondani, hogy mer neki olyan kérdéseket feltenni, a családgondozó azt feleli neki, hogy mert ezért fizetik. (Ja, hogy ez az ügyvéd ebben az esetben ingyen dolgozik... ezt elképzelni se lehet családgondozói aggyal.)
ÉRTJÜK?
Vajon a családgondozó miért áll egy nettó bűnöző vadállat mellett hosszú évek óta? És a főnökei? Nekem nincs ötletem.
Az anya kislányával eljött nyáron, eljött ősszel és eljött télen is, hogy a szünetek felét - a jogerős bírói döntés értelmében a gyermekkel/testvérrel tölthesse.
Az apa soha nem tette lehetővé a találkozást. (Dec. 29-én rendőri segédlettel a Bosnyák tér használaton kívüli villamos megállójának járdaszigetén az én tanúkénti jelenlétemben az anya mintegy 6 percen keresztül állva ölelgethette gyermekét a rendőrök, az apa, az őt autóval hozó "baráti" házaspár valamint a mi tekinteteink kereszttüzében - buszok jobbról, gyalogosok és piac balról... ideális kapcsolattartási helyzet közel egy év szünet után, nem?)
És az anya, amikor lehet, személyesen, máskor írásban vagy telefonon kérdezi, kéri, nyaggatja a szolgálatokat. Adjanak neki információt, segítsenek, hallgassák meg, vegyék figyelembe az ő szempontjait is. A családgondozó, elunva a dolgot, egyik alkalommal közli az anyával, hogy ő, az anya, minthogy nem az ő kerületük lakosa, nem ügyfél náluk.
Mindeközben a Baranya Megyei Kormányhivatal Gyámügyi Osztálya intézkedik. Ez kérem egy gyámügyi előadó, ki azért illetékes ebben az ügyben, mert apucika valamiért állandóra Pécsett van bejelentve. Nem baj, hogy gyámügyiék se az anyát, se az apát, se a gyereket soha az életben nem látták. Akkor is ők az illetékesek, és ők hoznak felelős döntést. Na és kire-mire hagyatkozva fog a pécsi gyámügy felelősen dönteni? Hát kire, ha nem a már jól ismert családgondozóra. Bekérik hát tőle a javaslatot, mely imígyen szól (sic!):
"... Az apa kérése és az én meglátásom is az, hogy az ellenőrzött kapcsolat tartás a gyermek szempontjából szükséges lenne. Indoklás: Az anya és az apa közti múltból fakadó konfliktusok bármikor tettlegességig fajulhat, ami veszélyezteti a gyermeket. A szülők közti kommunkiáció is agresszív, nem tudják magukat a gyermek jelenlétében sem megfelelően kontrollálni. Az apa elmondása szerint a gyermek sem akar már beszélni az anyjával, mert állandóan szidalmazza az apát. Mivel anya külföldön él, így Bene február óta nem találkozott anyjával, ami azt eredményezi, hogy az ott megélt események miatt szorong, így az intézményes keretek közöt történő kapcsolat tartás oldaná a szorongásokat..."
Szóval, hogy apa verte anyát, apa szidalmazta anyát (ezekről van bizonyíték), apa állítása szerint anya szidja apát (erről nincs bizonyíték) - tehát: anyának ellenőrzött kapcsolattartás jár. A vonatkozó törvények szerint ugye ellenőrzött kapcsolattartással azt a szülőt kell korlátozni jogai gyakorlásában, aki veszélyeztette a gyermeket, és nem azt, aki ennek, a gyermekkel együtt, áldozata volt.
A Baranya megyei Kormányhivatal Gyámügyi Osztálya kapcsolattartási tárgyalást hirdet december 28-ára Pécsre. (Itt ismétlem meg, hogy míg az Egyesült Királyságban élő anya nem ügyfele a gyermeke lakcíme szerinti családsegítő és gyermekjóléti központnak, amelynek munkatársai őt személyesen évek óta ismerik és dolgoztak vele - mert nem ott lakik, addig a pécsi gyámos határozhat három olyan személy dolgában, akik egyike sem lakik se közel se távol, és akiket életében nem látott még - mert az apuka valamikor régen oda jelentkezett be állandóra. - Ez a mi gyermekvédelmi rendszerünk.)
Az anya másnap érkezik Angliából, ő tehát nem lesz ott. Az apa - mint később bebizonyosodik - át sem veszi az értesítést: nyeregben van, miért is tenné.
Az anya ügyvédje telefonon érdeklődik a Baranya Megyei Kormányhivatalnál, hogy mivel sejti, hogy az apa nem fog leutazni, ilyen helyzetben mi legyen, menjen-e le (három óra autóval oda, három vissza), vagy ne. Senki nem veszi fel a telefont (karácsony és újév között vagyunk - ez egy hivatal). Az ügyvéd úgy ítéli meg, hogy akkor tehát elmarad a dolog.
De TÉVED!
A gyámügyes kijelöl valami helyettest - de nem értesít erről és a helyetteshez tartozó telefonszámról senkit - az ügyvédnek tehát esélye sincs arra, hogy megtudja, kellene-e utaznia vagy sem, és mi célból. Így, az újjászületés, továbbá a szeretet e szép ünnepkörét ügyesen kiaknázva a Baranya megyei gyámügyes jól kimattolja az anyát és egész pereputtyát: Derogált nektek tök hiába leutazni télvíz idején Baranyába? Hát akkor coki.
Idézem:
"Az anya jogi képviselője a BA-04C/1644-34/2015 számú idéző végzést megkapta, mert az idézés napján e-mailben jelezte, hogy az anya nincs még Magyarországon és úgy tudja, hogy az apa sem fog megjelenni a tárgyaláson, így Ő sem indult el Budapestről.Az apa részére küldött idézés „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza.Tekintettel arra, hogy az eljárást kezdeményező anya a gyámhivatali tárgyaláson nem jelent meg, távolmaradását nem mentette ki, kérelmét visszavontnak kell tekinteni, ezért a gyámhatóság az eljárást megszűntette."
Ha tehát egy eljárás csak akkor jogszerű, ha mindkét fél ott van, s ha az ügyvéd arra hivatkozva nem utazik oda, hogy a másik félről tudni, hogy nem lesz ott, az anya pedig előre tudhatóan még nincs Magyarországon - akkor ez miért nem számít kimentésnek?
Ez az anya ennek a Baranya megyei gyámügyesnek a kizárólag a családgondozó elfogult és buta és szakszerűtlen és ellentmondásos javaslatára alapozott döntése értelmében most hazautazhat a tavaszi szünetre, mikor is "2016. március 19-én szombaton 10 és 12 óra között, valamint 2016. március 26-án szombaton 10 és 12 óra között" ellenőrzött kapcsolattartás keretében láthatja a fiát. Mert ez lett a verdikt.
Arra az esetre, ha az olvasó nem figyelne fel rá magától, kiemelem: a Baranya megyei Kormányhivatal gyámügyi Osztályának jogász munkatársa, főnökei aláírásával és felhatalmazásukra hivatkozva rendjénvalónak találja, hogy az Angliából hazautazó anya az EGYIK szombaton, majd EGY HÉT SZÜNET után a MÁSIK szombaton találkozhasson kettő-kettő óra időtartamban egy éve és egy hónapja nem látott gyermekével (ellenőrzötten, persze, nehogy "az anya és az apa közti múltból fakadó konfliktusok tettlegességig fajulhassanak").
Kit véd kitől ilyen óriási, töretlen, se istent, se embert nem ismerő kegyetlen buzgalommal a magát gyermekvédelemnek nevező bűnszervezet?
Egy bűnözőt egy (több) áldozattól.
Csak gratulálni tudunk.
***
Magyarországon nincs gyermekvédelem.
***
Fejlemény
(2016.04.15.)
Az anya, aki, mint tudjuk, az Egyesült Királyságban él, pár napja megelégelte a folyamatos zaklatást, azt, hogy a telefonos kapcsolattartási kísérletei rendre életveszélyes fenyegetésbe torkollanak, hogy gyermeke apja jól hallhatóan ittas vagy drogos állapotban van otthon a gyerekkel, illetve az utcán kóborol vele...
... és felhívta a rendőrséget. Az angolt.
Ezt írta a facebookon:
"Breaking news: ma felhívtam az angol non-emergency (nem-sürgősségi) számát a rendőrségnek. Elregéltem, hogy az ex azzal zaklat már egy éve, hogy ki akar nyírni. Jött két cuki rendőrbácsi. Arra jutottak kb. 5 perc alatt, hogy csinálnak egy nyilatkozatot, hogy ha ex kijön Angliába, akkor letartóztatják J.Szóval eddig 3 városból volt kitiltva, most meg ha erre óhajt jönni, akkor kap a határon, a chekingnél egy karperecet.Beszélgettem hosszasan a rendőrökkel, meg a 101-gyel, meséltem, mi folyik Magyarországon az ügyemben. Hogy pl. kaptam otthon is egy távtartást ezekre a fenyegetésekre, és 72 órás távtartás jár otthon arra, hogy a lányomat és engem azzal fenyeget, hogy kilő a faszi... leesett az álluk. Kérdezték, miért most értesítettem őket. És abszolút megértették, hogy mert a magyar rendőrségre vártam, eddig, hogy csinálják a dolgukat, és végre lecsukják...Hát ennyi... végül is arra, hogy ma tulajdonképpen nem is voltam életveszélyben, kijöttek!! Míg ha otthon felhívtam a 112-t, hogy gyermekem egy full-bebaszott emberrel van otthon, vagy az utcán, és menjenek ki hozzá, és csináljanak valamit. KI SEM FÁRADTAK!! no comment.... van különbség a két ország között? Óriási!!"
