1.
A fő probléma nyilvánvalóan a Rácz Zoltán nyílt levele.
Nyílt levél Fáy Miklósnak - aki ismeri juttassa el neki. Idefigyelj te barom! Elolvastam a nyavalyás gondolataidat, Ránkiék tegnapi Mozart koncertjéről és betelt a pohár, elegem van belőled. Nagyon ügyelj arra, hogy soha többé be ne tévedj semmilyen koncertre, ahol fellépek, mert úgy kibaszlak a teremből mint a taknyot, te senkiházi szarjankó, te kitartott hímringyó. Nem értesz semmihez - régóta tudjuk - ócska frusztrált seggnyaló vagy, egy labdaszedő, aki csak a partvonalig jut el, onnét óbégat. Mégis hogy képzeled, hogy ezzel a törpe identitással a legnagyobb művészeket sározod be? Mit gondolsz meddig teheted ezt büntetlenül? Ébredj fel kispofám, amíg nem késő!
Na pá!
Rácz Zoltán
Nincs az a tett, írás, magatartás, bármi, ami ezt indokolhatná. De ez semmi: a facebookon számos közismert személy, zenészek, művészek, egyetemi oktatók na-végréztek, ez-ütős-volt-oztak, csak-az-a-kár-hogy-eddig-még-senki-nem-mondta-meg-neki-ilyen-jól-oztak; hogy aztán másnap jöjjön nagy-higgadtan Fischer Iván, hogy hát persze, hogy nem szép dolog csúnyán beszélni, de nem is az a lényeg, hanem a tartalom.
Kedves barátaim, meglep, hogy milyen sokan írnak RZ háborgásának stílusáról. A stílus valóban nem szép, de érdemes odafigyelni a tartalomra is. Engem inkább ez érdekel. Az, hogy vezető lapok ilyen szomorúan lejáratják a zenekritika nemes műfaját. Ha ez időnként muzsikus-körökből indulatot vált ki, az néha bizony ilyen bárdolatlanul tör ki egyesekből. És még egy félreértés: Senki nem vitatja el FM jogát, hogy írjon: persze, írjon, amennyit akar, amit akar. De nem érdemelné meg a Népszabadság és az És közönsége, hogy néha zenekritikát is olvashassanak? Bele kell nyugodnunk abba, hogy a sajtónk így csúszik a bulvár irányába? Szerintem ez a vita lényege, nem az, hogy RZ milyen kifejezéseket használt.Rácz nyílt levele kimeríti egy btk-beli bűncselekmény (rágalmazás)* és egy a szabálysértési törvényben foglalt szabálysértés (veszélyes fenyegetés)** tényállását. Ez mióta "stílus" kérdése?
Márpedig erre mondja Fischer, hogy hát kétségkívül nem éppen udvarias megfogalmazás, és nyomában a finom úri közönség ezt lájkolja: tényleg, tényleg, nem a forma, hanem a tartalom a lényeg! (Nemtom, Mozart mit szólna mindehhez, de mindegy.)
2.
Ez:
- Fáy Miklós testi épségét kockáztatja, ha legközelebb elmegy az Amadinda vagy Rácz másmilyen összetételű fellépésére (aka úgy kibaszlak),
- Fáy Miklós elvtelen és a hatalmasságok sértett szolgája (aka frusztrált seggnyaló),
- Fáy Miklós továbbá férfiaknak nyújt pénzért szexuális szolgáltatást, a nemtelen szolgálatok mellett ebből tartatja el magát (aka kitartott hímringyó) - bár lehet, hogy itt metaforával állunk szemben, ez esetben a vizsgált tartalom csupán ennyi: FM pénzért nyújtja alkalmazóinak azt, amit a természet adott neki (mondjuk, a tehetségét),
- végül FM nem vesz részt a kritikai életben, amely utóbbi természetesen van és létezik, mi több, virágzik, s amelynek van széle, amelyen nyilván kívülről (aka partvonal) teszi kb. húsz éve a legnagyobb példányszámú napilapban, a Népszabadságban, amit tesz (aka óbégat).
Ezzel a tartalommal értett egyet Fischer Iván és a lájkolók hada.
Ezzel a tartalommal értett egyet Fischer Iván és a lájkolók hada.
3.
Emlékszem, hogy 12 évvel ezelőtt fizetett hirdetésben*** kért bocsánatot pár kritikus Schiff Andrástól, mert Fáy bohóckodott egyet a rovására. Már akkor szégyelltem magam - és nem Fáy miatt. Nem sokkal később közel száz értelmiségi nyílt levélben fordult a Népszabadsághoz a zene magaslatairól, hogy ne alkalmazza tovább a kritikust.
Itt tényleg megőrült mindenki?
Hány politikus, miniszter, pártkorifeus, művészeti díjak igazi-valódi odaítélője (nem csak szájukat tépők, hanem igazi hatalmasságok), könyvkiadó-vezető, oktatáspolitikus, tudományos kutató, médiaguru, filmember, iparmágnás, város- és metróépítő ... jaj, sorolni se tudom ... munkáltatója - pl. kormány, avagy parlament - kapott az utóbbi 25 évben nyílt levelet száz értelmiségitől, hogy az illető nem ért a szakmájához és ne alkalmazzák tovább? Ki és hol kért fizetett hirdetésben bocsánatot bárkitől - pl. magyar nép - a sok hozzá nem értő, bohóc politikus és egyéb miatt? Csak pont a Fáy Miklós miatt. Milyen ország ez?
Hány politikus, miniszter, pártkorifeus, művészeti díjak igazi-valódi odaítélője (nem csak szájukat tépők, hanem igazi hatalmasságok), könyvkiadó-vezető, oktatáspolitikus, tudományos kutató, médiaguru, filmember, iparmágnás, város- és metróépítő ... jaj, sorolni se tudom ... munkáltatója - pl. kormány, avagy parlament - kapott az utóbbi 25 évben nyílt levelet száz értelmiségitől, hogy az illető nem ért a szakmájához és ne alkalmazzák tovább? Ki és hol kért fizetett hirdetésben bocsánatot bárkitől - pl. magyar nép - a sok hozzá nem értő, bohóc politikus és egyéb miatt? Csak pont a Fáy Miklós miatt. Milyen ország ez?
4.
Fáy megírta a véleményét. Úgy, ahogy, olyant, amilyent.
Emlékszik-e a kedves Olvasó, hogy ugyanabban a Népszabadságban az ugyanezen elit értelmiségi társaság által posztumusz pad- és faültetésig bezárólag egész életében és azután is ünnepelt Bächer Iván mit írt pl. Solt Ottiliáról? Két cikket írt. Az egyiket 1990-ben, a másikat 1994-ben. Az elsőben - talán Mea culpa címmel? - önkritikát gyakorol, amiért éppen a viszonylag haladó gimnázium és tanulói védelmében, kénytelen volt mint KISZ tanácsadó tanár hozzájárulni ahhoz, hogy a szamizdattal a suliban flangáló fiút - Solt Ottilia fiát - eltanácsolják a gimnáziumból. Nem volt szép, tudjuk meg, de muszáj volt neki. A másodikban, már a győztes MSZP-SZDSZ kormány idején, a koalíciót (betegágyából) ellenző Solt Ottiliát önző, csak a saját karrierjét szem előtt tartó, nyomulós kékharisnyaként ábrázolja, aki, úgymond, nem átallotta a gyereket és az egész gimnáziumot, őt, a tanárt és mindenkit felhasználni saját, nyilván kétes politikai céljaira. (Nem tudom belinkelni a cikkeket, mert a Népszabadság a 90-es évekből nem elérhető.)
Emlékszik-e a kedves Olvasó, hogy ugyanabban a Népszabadságban az ugyanezen elit értelmiségi társaság által posztumusz pad- és faültetésig bezárólag egész életében és azután is ünnepelt Bächer Iván mit írt pl. Solt Ottiliáról? Két cikket írt. Az egyiket 1990-ben, a másikat 1994-ben. Az elsőben - talán Mea culpa címmel? - önkritikát gyakorol, amiért éppen a viszonylag haladó gimnázium és tanulói védelmében, kénytelen volt mint KISZ tanácsadó tanár hozzájárulni ahhoz, hogy a szamizdattal a suliban flangáló fiút - Solt Ottilia fiát - eltanácsolják a gimnáziumból. Nem volt szép, tudjuk meg, de muszáj volt neki. A másodikban, már a győztes MSZP-SZDSZ kormány idején, a koalíciót (betegágyából) ellenző Solt Ottiliát önző, csak a saját karrierjét szem előtt tartó, nyomulós kékharisnyaként ábrázolja, aki, úgymond, nem átallotta a gyereket és az egész gimnáziumot, őt, a tanárt és mindenkit felhasználni saját, nyilván kétes politikai céljaira. (Nem tudom belinkelni a cikkeket, mert a Népszabadság a 90-es évekből nem elérhető.)
Tessék mondani, hányan írtak nyílt levelet a Népszabadságnak? Hányan kértek fizetett hirdetésben bocsánatot a teljesen hazug és igaztalan módon bemocskolt, halállal küszködő Solt Ottiliától? Az egész magyar demokratikus ellenzéktől? A bátor gimnazistagyerekektől?
Ez volna tehát a magyar értelmiség?
De ez is lényegtelen, bár, kétségkívül színes virág hazánk mocsártörténelmén.
De ez is lényegtelen, bár, kétségkívül színes virág hazánk mocsártörténelmén.
Az itt a lényeg, hogy a manifeszt szóbeli (írott) erőszakra egy Fischer Iván és vele lájkoló politikusok, művészek, professzorok csordája harsogja kórusban azt, hogy puszta külsőség: forma csupán.
Majomország.
Majomország.
És az is a lényeg, hogy Rácz Zoltán facebookos
megnyilatkozása után, amit nem igaz, hogy részegen tett ki (nem mintha
számítana), mert másnap megismételte, és hosszasan válaszolgatott a többnyire
ünneplő, néha azért visszafogottan vitatkozó hozzászólásokra, tehát ez után a
nyílt levél után a zenésztársadalom nem vonta fel a szemöldökét, az Amadinda
Együttes nem mondott fel alapítójának, művészeti vezetőjének, mondván: a
művészet nem az embertelenséget, hanem az embert (Fáy Miklós incl.) szolgálja.
----------------------------------------------
Lábjegyzetek:
* Becsületsértés (2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről) 227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el. ** 128. Veszélyes fenyegetés (2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről) 173. § Aki mást félelemkeltés céljából a megfenyegetett személyre vagy annak hozzátartozójára vonatkozó, a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság elé tárásával komolyan megfenyeget, szabálysértést követ el. *** Egy internetes fórumban sikerült megtalálnom a 12 évvel ezelőtt hirdetés formájában a Népszabadságban közzétett "Nyílt levelet".
12 • gabor 2003-02-21 22:37:01
|
