Igazán örvendünk. Új élet, új világ. Nem érheti szó a ház
elejét, a tudomány hősies helytállása következtében született egy gyermek és
életben maradt három halálraítélt. Tényleg jó.
„Agyhalott anya adott életet egészséges újszülöttnek!”,
harsog a hír újságban, rádiókban, tévékben. „Respect!”, hörgi a nép, idézi,
hogy „szült és négy életet mentett meg a halott anya”, és „potyognak a könnyeim”,
értelmezi a helyzetet az érzelmesebbje a közösségi oldalon.
Zokog az ország. Nekem meg forog a gyomrom.
SZÜLT?
ANYA?
MEGMENTETT?
Nem-é, drága honfitársaim, csupán a női test – ezúttal igazán
nehezen kikezdhető célzatú – közösségi felhasználásának egy újabb esetével
állunk szemben? Nincs ellene kifogásom: tegyünk meg mindent az életképes magzat
megmentéséért, és ugyancsak tegyünk meg mindent a vese-, szív-, máj- és
hasnyálmirigy-átültetéssel megmenthető életekért.
De ne állítsuk már be a dolgot úgy, mint ha az a nő szült
volna (már hónapok óta halott volt), illetve, mintha életet mentett volna. A
szervei segítségével a modern orvostudomány – hálánk érte! – megmenthetett még további négy
embert. Rendben.
Engem azonban a hányinger kerülget, ha azt vagyok kénytelen
észlelni, hogy az orvosok (mert ez az egész műveletet végző Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum közleményében fogalmaztatott meg így) a halott anya
hasának felvágását éppen úgy szülésnek nevezik, mint a császármetszést. Nagyon
beszédes egy maszatolás ez. Tudom-tudom, maga a császármetszés szó arra az ókori
gyakorlatra utal, hogy ha a trónörökössel várandós anya meg talált halni, magzatát
kivágták a hasából, nehogy az is vele haljon, s ha már életképes – a jövőben meggyilkolandó
császárok kellő populációjának biztosítása céljából –, még föl lehessen nevelni. De
azóta a császármetszés élő, ép anyák és gyermekeik szülés/születés közbeni
halálának vagy súlyos károsodásának megelőzését szolgáló műtéti eljárásként vált általánossá, amelynek során az anya személyes érzelmi, szellemi és biológiai aktivitását - leszámítva a két test elválásának pillanatát - egy csöppet sem kérdőjelezi meg semmi, és
ezért, bár nem egészen pontos, mégis joggal mondjuk azt, hogy az anya gyermeket
szült (császárral), és nem azt, hogy kimetszették a hasából a magzatát.
Ezúttal azonban csupán, mint annyiszor: a női
test tőle idegen célok eszközeként funkcionált (esetünkben mondjuk bioinkubátorként), és mi ezt - sajnálatos szokásunk szerint - rém
fennkölt szavakkal fedezzük. Pedig (szintén szokás szerint): csak használtuk.
