Huth Gergő haragszik

(A CoMMMunity-n is olvasható)

„Megjelenik egy szemen szedett hazugság a PolgárPortálról, átveszi azt az egész baloldali sajtó, majd kiderül, hogy semmi nem igaz belőle.” – Így kezdődik a jó Huth Gergő júniusi dörgedelme.

A fenti szemenszedett hazugságot én írtam a CoMMMunity blogon (meg persze itt, az Iphigénia Emléklapon), tessék csak megnézni: szó sincs benne Polgár Portálról (nem is tudtam róla, hogy létezik, HG idézett cikkét is csak most láttam először, pár napja). Ha szemenszedett, ha hazugság: az mindenesetre biztos, hogy nem arról szól, amire Huth főszerkesztő érteni akarta.

A cikk arról szól, hogy a Nemzeti Civil Alap támogatás-politikája átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, bár annyi még így is biztosan elmondható róla, hogy igazságtalan.

Az én „Védd magad!” c. cikkem alapján bárki megállapíthatja, hogy a támogatottak listája, szemben a korábbi évek gyakorlatával, nem elérhető: a köztájékoztatás törvényi kötelezettségének pimaszul fittyet hányva csak egyenként, névre kérdezve adagolják az információt a közpénzek civil szervezetek közötti elosztásáról.

Meg kell vallanom, engem a nőszervezetek támogatása érdekelt (egyszerűen kíváncsi voltam, hogy barátaink, a többi nőszervezet kaptak-e, többet-e, kevesebbet-e, mint mi, hogy ez a támogatási összeg – egy évre 500 000 Ft – most soknak vagy kevésnek számít-e), s döbbenten láttam, hogy patinás, nemzetközi hírű, állami közfeladatot évtizedes távlatban ellátó szervezetek nem kaptak egy vasat se, ellenben a Nők a Magyar Nemzetért nevű soselátott szervezet, amely nem sokkal korábban alakult, s amelynek honlapján egy-két külföldi kirándulás fényképein kívül semmi nem volt (és azóta sincs), nyolc hónap leforgása alatt a NEA-tól három részletben 21 millió forint támogatásban részesült. 

Hű, hát ez meg mi?, csodálkoztam, és nekiláttam felderíteni, kicsoda-micsoda ez a Nők a Magyar Nemzetért. Ez kérem egy vadonatúj szervezet, amely percek alatt bejegyeztette magát (tudjuk, mit jelent egy szervezetet bejegyeztetni:  hat hónap, kilenc hónap, egy év, több év...), pont, mielőtt hatályba lépett volna az új törvény a közhasznúságról, amely szerint a közhasznú besorolás elnyerését két év teljesítésnek kell megelőznie. Micsoda szerencsés fordulat, nemde. 

A Nők a Magyar Nemzetért tehát közhasznú szervezetként last minute bejegyeztetve első, még inaktív éve után annak rendje és módja szerint leadott egy kb. nullás mérleget és közhasznúsági beszámolót, amely megtalálható (volt, jelenleg azonban éppen „digitalizálás alatt”) a Bírósági Hivatal honlapján.

Hát ebben a mérlegben (volt akkor) olvasható (én biza kimentettem magamnak eredeti állapotában, hadd maradjon meg az örökkévalóság számára) az a négy szép név: Gipsz Jakab, Iksz Ipszilon, Piros Arany és Hát Izsák a vezető tisztségviselők számára fenntartott rubrikákban. Ezt a poént tényleg fölkapta a sajtó (Huth főszerk szerint a baloldali sajtó, legyen hát), de miért is ne kapta volna fel: az derül ki belőle, hogy a Nők a Magyar Nemzetért sebtében, kapkodva, átolvasatlanul adta be, a bíróság (bocsánat: törvényszék) pedig ugyancsak átolvasatlanul fogadta el ezt a fontos dokumentumot (amelyben egyébként számszaki marhaság is van, de ezt nem árulom el, tessék megtalálni: összesen egy (azaz 1) számszerűsített adat szerepel benne, nem lesz nehéz – a hiba különben a következő, már tényleges bevételeket és kiadásokat is tartalmazó 2012-es beszámolóban tökéletesen értelmetlenül betű, pontosabban szám szerint megismétlődik, hadd lássa mindenki, hol a hozzáértés mostanában).

Térjünk csak vissza arra a 21 millióra. Cikkemben – kissé teátrálisan, belátom – megkérdezem a Nők a Magyar Nemzetért Egyesületet: „Ki vagy, mi jót, mi jobbat tettél, mint az összes többi nőszervezet együttvéve?” Erre nem sok válasz érkezett, szegény elnök asszonynak rádiókban, tévékben s egyebütt kellett folyvást ismételgetnie, hogy ők nagyon fontos dolgokat csinálnak, és hogy a pénz nagy része a Polgár Portálra lett költve. 

Szóval ő keverte bele ebbe az ügybe a jó Huth Gergőéket, akik most kénytelenek is kiírni a honlapjuk aljára, hogy a NEA támogatásával... pedig hát a NEA nyilvántartásában se Polgár Portál, se Gerilla Kft, se semmi más, az Impresszumban megjelölt néven nem találni támogatott szervezetet. Tessék: most meg hazugságba kergették ezt a szegény Huth Gergőt. Nem csodálom, ha haragszik.

Huth Gergő annyira haragszik, hogy most meg írt még egy cikket, tüzet hányva, hamut köpve, gőzt pöfögve a gaz amerikai spekuláns és az általa kézben tartott, magát Norvég Civil Alapnak nevező, valójában a Bajnai-huszárok kormányra juttatásán igyekvő csoportosulás üzelmeit leleplezendő. Itt is meg vagyunk említve, vadfeminista férfigyűlölő nőszervezetek, és hát itt azért álljunk meg egy szóra.

Meg kell köszönnünk Huth Gergelynek, a Heti Válasznak, a Magyar Nemzetnek, meg a hőn szeretett kormány számos más fórumának, hogy észre méltóztatott bennünket is venni. Nem szoktuk mi átugorhatni a magyar ugar népének ingerküszöbét, nem szokott politikai harcok kereszttüzében izzani szerény nevünk. Szóval Gergő, valamint Nemzeti Jobboldal: köszönjük!

Mindegy is, miért: most már a hülye is tudja, hogy létezünk. 

Na és, hogy mellesleg azt állították rólunk (is, ahogy az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetről, a Magyar Helsinki Bizottságról, a Társaság a Szabadságjogokértról, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületről, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetségről, a Háttér Társaság a Melegekértről), hogy az amerikai spekuláns és az általa nemzetközi összeesküvés keretében irányított Norvég Királyság támogatásaiért cserébe ígéretet kellett tennünk, hogy majd jól aláássuk a kormány és a Fidesz hitelét... szinte mindegy is. Mindenki tudja, hogy ilyen nincs: még Huth Gergő sem tesz ilyen ígéretet kormányának, pártjának, pedig ő tényleg egyetért vele és tényleg szolgálni kívánja, ráadásul, mint szerény oknyomozásunk eredményei alapján sejteni lehet, rendesen meg is fizetik érte, de soha nem téveszti szem elől, hogy az ő szervezete is a civil szervezetekre vonatkozó törvény szerint működik, és pontosan tudja, hogy az efféle ígéret kizárja az adott szervezetet a közhasznúságból, ami azért nagy kár volna.

De senki ne higgye, hogy csak viccelek! Huth meg a Heti Válasz, meg a kormányszóvivő meg a többi TÉNYLEG azt hiszik, hogy a Soros-adminisztráció (sic!) politikai ígéreteket vesz a potenciális támogatottaktól. Mert ezt kérdezte tőlünk a Magyar Nemzet újságírója írásban:

„ A támogatásért cserébe elvárás-e Önök felé a Soros közeli alapítvány
részéről, hogy részt vegyenek a politikai küzdelmekben is, nyíltan
kiálljanak az ellenzék politikája mellett, és az ellenzék retorikájához
igazodóan bírálják a kormányt?”

(Nem tudom, a Nyájas Olvasóban nem merül-e föl mégis, hogy ezt az ötletet valójában projekciónak kell tekinteni? Mert én nem tudok szabadulni tőle. Tényleg szóljon már valaki a kormánypárti civil szervezeteknek, hogy ilyent már nehogy beígérjenek, mert még elveszik tőlük a közhasznúságot, amit újabban elég nehéz már megszerezni!)

Hát, ott tartunk, hogy a Nők a Magyar Nemzetért sok pénzt kapott egy 2013. március 2-án 18 órakor megrendezésre került szép kulturális eseményre továbbá első, második, harmadik közéleti szalonjára, egy témamegjelölés nélküli brüsszeli utazásra, egy Csíksomlyón ki tudja, ki által és miről tartott gyerekműsorra, egy lengyel társszervezettel való találkozóra. Dicséretes.

Ezzel szemben a többi nőszervezet, amelyek a nők munkaerő-piaci és politikai részvételének javítása érdekében programok tucatjait folytatják, amelyek nap mint kutató és oktató tevékenységet végeznek, rendszeresen elérhető, telefonos segélyszolgálatokat és jogsegélyszolgálatot működtetnek, új s újabb jogfejlesztésre, intézményfejlesztésre vonatkozó javaslatokat tesznek, szakemberek és diákok felkészítését, érzékenyítését végzik, tájékoztató anyagokat gyártanak, könyveket, tanulmányokat írnak, fordítanak, adnak ki, terjesztenek az áldozatok és a velük foglalkozó szakemberek számára: egytől egyig állami feladatot látnak el, gyakorlatilag állami támogatás nélkül. Csupa olyan feladatot, amelyek elvégzésére, ill. civil szervezetek számára kiszervezve állami támogatására a magyar államot számos nemzetközi szerződés kötelezi. Hát, ez volna itt a probléma.

És akkor jön Huth Gergő, és haragszik. Haragszik, hogy a gaz Soros, meg az ugyancsak gaz Norvég Királyság pünkt emberi jogi meg női jogi, meg roma jogi, meg szexuális kisebbség-jogi pályázatokat ír ki, pünkt ezeket a nyikhaj jogvédőket támogatja, beléjük önti a fél- meg kétharmad-milliárdjait, meg a még többet. Hát miért?

Azért, Gergő, mert még nincs itt a Kánaán. A bőség kosarából sem vehetünk egyaránt, a szellem napvilágával is bajok vannak, különös tekintettel a Polgár Portál ablakán való ragyogásra, de leginkább a jognak asztalánál nem foglalunk mind egyaránt helyet. S addig, Gergő, a gaz Soros-adminisztráció, valamint az ugyancsak gaz Norvég Királyság bennünket fog előnyben részesíteni a MINDENKORI államhatalommal szemben, mert mi képviseljük és mi védjük pártoktól és aktuális hatalmaktól függetlenül az emberi jogokat.

Azt mondja: Nem vagyok feminista

Tényleg észbontó, hogy a seggfej királyi tévé letímeázza a képviselőasszonyt és leképviselőurazza a Zolit, de Szegő Péter szerző attól még nagyon visszataszító, ahogy eltartott kisujjal fintorogva írja le a szót: feminista.