(Megjelent a Commmunity.eu-n!)
"Prostituáltak őrizetben(SZSZB MRFK)
2012.08.27. hétfő 09:53
A Nyíregyházi Rendőrkapitányság munkatársai, péntek este tiltott kéjelgés elkövetése miatt vett szabálysértési őrizetbe egy 16 éves baktalórántházi illetve egy 14 éves nyíregyházi nőt. A rendőrök cselekményük közben érték tetten a két nőt nyíregyháza belterületén, amikor a szükséges orvosi papírok nélkül, anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást kínáltak. A rendőrség az őrizetbe vett hölgyeket, gyorsított eljárásban állítja bíróság elé.
Tamásné Berki Bianka r. őrmester, sajtószóvivő- helyettesSZABOLCS-SZATMÁR- BEREG MRFK SAJTÓSZOLGÁLAT"
A megyei rendőrségi helyettes szóvivő a jelek szerint nem igazán jól viszi a szót. Nőnek és hölgynek nevez két gyermeklányt. Az egyik 14, a másik 16 éves. Két gyermekprostituált.
Akárhogy is keresgélünk a kurta rendőrségi közlemény sorai között, az sehogy sem jön ki belőle, hogy mondjuk „legnagyobb sajnálatunkra találtunk újabb két kiskorút, két gyermeket, akiket nem szolgáltunk és nem védtünk, amikor még a mainál is kisebb gyermekkorukban rendszeresen megerőszakolták és bántalmazták őket, amikor az iskola is levette róluk a kezét, amikor a gyermekvédelem sem figyelt oda rájuk, s hogy e sorozatos állami mulasztások következtében most ott ácsorogtak az utcán a lehető legmegalázottabb és legkiszolgáltatottabb helyzetben, ami azonnali intézkedés után kiált…” Nem. E helyett azt olvassuk a rendőrségi közleményben, hogy a hölgyeket tetten érte a rendőrség, miközben nem rendelkeztek a szükséges orvosi papírokkal.
Jó, hát akkor nézzük: min is érte tetten a rendőrség őket? Tiltott kéjelgés szabálysértésen? Mert ez esetben még valakit tetten kellett érni, a klienst, a kiskorú prostituált vásárlóját, akit a Btk 202/A paragrafusa e tette miatt 3 évig terjedő börtönnel rendel büntetni. (Ez utóbbi, ugyebár, nem holmi szabálysértés, hanem valódi bűncselekmény. Kérdeném tisztelettel a szóvivő-helyettes asszonyt, de az Olvasót is: hány olyan esetről tudunk, amikor kiskorú prostituált kliensét állították elő, s indítottak ellene eljárást?) De erről nem visz szót semmiféle szóvivő, szóval nyilván nem is erről van szó. A tettet a kis prostituáltak természetesen egyes egyedül követték el. Naná.
Á, nem, futtató sem ácsorgott egész nap a sarkon, vagy a közeli kocsmában, a játékgépnél. Család sincs, nem: egyáltalán senki sem követte el a kitartottság, a kerítés, a kényszerítés, a kiskorú veszélyeztetése, az emberkereskedelem vagy akármely, a csoportba tartozó egyéb bűncselekmény bármelyikét, nem. A kislányok, akarom mondani hölgyek a tiltott kéjelgést nem csak hogy egyedül, de amellett önként, saját kényük-kedvük szerint követték el, ennen szakállukra, s az így szerzett pénzt természetesen az utolsó vasig elfagyizták. Nyilván.
De lehet persze, hogy a tisztelt helyettes szóvivő, s vele az egész magyar rendőrség nem azt érti tettenérésen, hogyha a tetten érik a tettest, hanem azt, ha rajtakapnak egy kislányt, hogy ki van állítva és nincs orvosi papírja. Ez lett volna a tettenérés? Na és, ha szabad kérdeznem, konkrétabban kit, milyen tetten értek akkor?
Az lenne a tett, hogy nincs neki orvosi papírja? Az a bizonyos „szükséges”? Hát az Alkotmánybíróság mit vont akkor vissza az 1/2011. (I. 14.) AB határozatában 2011. december 31-i hatállyal? Nem tudják? Megmondom: a prostituáltak kötelező orvosi igazolását előíró rendeletet vonta vissza, mivel az a prostituáltak nyilvántartása nélkül nem alkalmazható, s ezáltal ellentétes a minálunk csak New York-i Egyezményként emlegetett, „Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezménnyel”, amely egyebek között tiltja a prostituáltak bármilyen lajstromozását.
Orvosi igazolás hiánya miatt tehát nem lehetett volna tetten érni senkit. De ha netán lett volna papírja a két gyermeknek arról, hogy akut szexuális úton terjedő betegség hiányában végezhetik a prostitúció köztudottan ősi mesterségét, valamint rendkívül tisztes foglalkozását, akkor bizony az igazolást kiállító orvost lett volna ok tetten érni, mert kiskorúnak még akkor sem állíthatott volna ki ilyent, amikor az kötelező volt, és most sem, amikor persze önkéntesen kérhető. Ha tehát lett volna a kislányoknál érvényes orvosi dokumentum, az lett volna csak a baj. Még szerencse, hogy nem volt. Hát olyan jól állunk orvossal, hogy mindjárt egy nyíregyházit, meg egy baktalórántházit is tudunk egyszerre nélkülözni foglalkozástól való eltiltás okán?
Tiltott kéjelgésen tehát nyilván nem érték tetten őket, mert akkor lett volna ott kliens is, ami mégis feltűnt volna a szóvivőnek talán, s belekerül a közleménybe. Papír hiányán sem érhették őket tetten, mert ez, mint láthattuk, nem értelmezhető. Akkor hát mi történhetett? Kapása volt a rettenthetetlen magyar rendőrségnek? Kifogta a Lehető Legveszélyesebb Ellenséget s lecsapott? Hát… olvastuk az újságban, hogy baj van a rendőrségnél, de azért azt nem gondoltuk, hogy ekkora.
Nem, Tamásné Berki Bianka őrmester, helyettes rendőrségi szóvivő természetesen nincs egyedül sem a rendőrségen belül, sem úgy általában a magyar társadalomban: a más baja nem baj. A más gyereke nem gyerek.
Vigyék csak el a balhét azok, a szót majd visszük mi.
Én pedig ezt az alkalmat ragadom meg, hogy tájékoztassam őt is, a rendőrséget általában, valamint a tisztelt társadalmat: tévednek. Ezek a gyerekek az Önök gyermekei. Meg az enyémek, mindannyiunkéi. Itt élnek velünk, és kezükben a jövőnk. Ők fogják a nyugdíjunkat előteremteni, munkával, adófizetéssel, ha lesz ilyen, ők fogják idős szüleinket ápolni, gyerekeinket gondozni, belőlük fog kinevelődni a következő szülő-generáció, amely jobb lenne, ha nem csak papíron, hanem valóban is szifilisz-és AIDS-mentes lenne, és nem a prostitúció világában traumatizálódna, hanem az iskolában szocializálódna, jobb lenne, ha képes lenne a gyerekeit érdemben felnevelni, a társadalomba integrálni, a következő generáció számára a nyugdíjat, az ellátást, a műszaki-gazdasági fejlődést biztosítani… most mit mondjak még? Önök szerint hogy van ez? Megengedhetjük mi magunknak, hogy a rendőrség – ostobaságból vagy számításból, szinte mindegy – tétlenül, sőt, egyenesen tevőleg nézze, amint ifjúságunk csöppet sem elhanyagolható hányada a szervezett alvilág karmai közé kerül, s ott hasznosul szőröstül-bőröstül – akár elkövetői, akár áldozati minőségben? Ez szerintünk rendben van így?
